Másfél évtizede üres hüvelyként élek.
Hiányzik a szeretet.
Nem tudom, az élettől még mit is remélek,
Ha szeretetemből nem adhatok neked.
Nekem valaha azt tanították:
Szeressek úgy, ahogy szeretném,
hogy engem szeressenek.
Ma már tudom, ez rossz tanács,
hiszen gyermekedet sem szeretheted
úgy, ahogyan ő tégedet szeret.
Okosan és szívből szeress,
csak úgy érdemes!
Ki szomjazik, hiába kínálsz néki étket,
és ki éhezik, kínálhatsz ezüstkehelyben vizet,
az éhség marad,
a szomjúság nem szűnik,
s ő nem érzi mégsem
szeretetedet.
Ez nagyon szép hasonlat.
VálaszTörlésTudod, azért talán én is csak tanulgatok valamit. Nem a hasonlatot, a lényeget, de mire megyek vele?
VálaszTörlésSokkal szebben írsz.
VálaszTörlésAz csak akkor számít bármit is, ha van, akinek jelent valamit, akit megérint, vagy akin segít, esetleg úgy érzi, jobb ember lesz attól, amit írok. Ha van, akkor bármilyen rossz formailag, vagy tartalmilag, mégis érdemes. Ha nincs, lehet technikailag a tökély, és tartalmilag maga a csúcs, úgy sem való semmire.
VálaszTörlésTudod, akkor érinti meg az embereket a vers, amikor szívből írják,
VálaszTörlésamikor beleírják az érzést, amit átélnek.
Nálad ezzel sosincs probléma...