Azt kérded, Kata: már rímekben is gondolkozom?
Körülbelül így is van ez.
Csak akkor nem ritmusban és rímben élek, amikor dolgozom,
bár az sem túl ritka eset.
Volt idő, mikor üres perceimben
hangokat raktam fejemben sorba,
régebben meg tánclépéseket.
Mindig is örültem, hogyha
az elemekből, amik rám ragadtak,
valami újat, önállót építhetek.
Nem is az okoz nekem gondot,
hogy leírjam, amit szándékozom,
bár rímje sokszor sánta, ritmusa is döccen olykor,
ilyenkor általában mégis csak versen dolgozom.
Más kérdés, milyen téma fog meg.
Ez újabban, sajnos, egyre egysíkúbb,
így aztán egyre többször érzem:
a "versírásnak" lassan bealkonyul.
Petőfi írja egy helyütt
a "Tizenkilencedik század költőiben":
ha nincs oly témád, mi magadon túlmutatna,
úgy "a szent fát félre tedd!"
Ez piszkál engem folyton,
ezért vannak kétségeim:
ha egyfolytában csak panasz-verseimet ontom,
az másokon vajon mennyit segít?
Pedig mostanában nem igazán panasz-verseket írtál.
VálaszTörlésDe azok is jól sikerülnek, csináld csak tovább!