Okosan szeretni?

Azon gondolkodom, így reggel,
mi is az, ami nekem kellene,
és mi az, mi neked?
Rá kell jönnöm: nem tudom,
mivel fejezhetem ki számodra
szeretetemet.

Tudom, az mindened,
ha a háztartás rendbe' megy,
és szád íze szerint elrendezheted
mindenkiét, és vele, saját életed.

Hiába segítek ebben neked,
hogyha elfeleded:
én nem te vagyok,
nem úgy gondolkodok,
mint megköveteled.

--      ***      --

Hát megint nincs, hova menjek,
mint nincsen harminc éve már.
Megint: mit feleljek?
Semmit nem fogok: ez az én hibám.

Mint kutya, kit gazdája megvert,
elbújok odúmba én,
hiába futna messze tőle,
elhagyni őt nincs remény.

Két mondat is elég,
hogy rongynak érezhesd magad.
Irkálhatsz, mondhatsz és gondolhatsz bármit is előtte,
úgysem leszel utána attól sem boldogabb.

Tanulhatsz könyvből, mástól,
hogy' kell adni szeretetedet,
és hogyan kell cserébe elfogadni,
az elégedetlenséget, mi már kijár neked.

Viselkedj jól, vagy rosszul, egyre megy.
Csalj, lopj, hazudj - csak rajt' ne kapjanak! -
vagy maradj becsületes,
mindegy az is:
egy életre elástad már magad.

Az írás tényleg segít.
Még akkor is, ha csak ócskaságot írsz.

A hosszú hétvégék és az ünnepek
azok lehetnek szörnyűek és rettenetesek.
Hiába erőltetem szeretetemet,
elmenni nem lehet,
de sokáig nem bírom már így veled
ezt az életet.