Én képtelen vagyok a szerelemre:
Nekem soha nem jó semmi sem.
Ha belém botlanál egy este,
Menekülj előlem, kedvesem!
Mindent tönkreteszek, amihez csak érek.
Évek óta így van ez.
Már nem is élek, és nem is remélek
Egy másik, jobb életet.
Minden hitemet feladtam.
Eldobtam minden reményemet.
Beleszürkültem a tegnapokba,
És nem hittem soha, senkinek.
Én nem akarok tovább így élni.
Nekem fontos, hogy szeressenek.
Nem akarok egyedül félni,
Hogy nem lesz már, kit megölelhetek.
Én ismét élni akarom az életet.
Remegni akarok a holnapért.
El akarom fogadni a szerelmet,
És tűzbe menni még egyszer valakiért.
Nekem nem kell a zombi élet.
Nem kellenek az éji nappalok.
Érezni, hinni és remélni,
Örülni, nevetni, sírni, félni:
Szeretni és élni akarok!
Nagyon ellentmondásos vers. Egyik versszak olyan, mintha a vég lenne, a másik meg olyan várakozós, tervezős.
VálaszTörlésÉs gondolom, fel van tuningolva ez is, egyik szót a négyzetre emelted, másikból meg gyököt vontál. Érdekes, az biztos.