Fél három

Az éjjel megint fölébredtem,
és hiányzott fél életem.
Forgolódtam, és csak párnámat öleltem,
azt nem rabolta el tőlem senki sem

A gép, persze, megint működött:
nem kapcsoltam ki az este én,
pedig elmémre tegnap nem borítottam mű ködöt,
józanul szundítottam el megint csak, könnyedén.

Kiballagtam tehát, hogy vizeljek,
majd visszafeküdtem ide,
kikapcsoltam a zúgó gépet,
és megírtam ez a versemet:

***
Nehezen bírom az estéket.
Főleg, ha nincs mit mondanom,
vagy ha nincs, kivel eszmét cseréljek,
hamar elálmosodom.

Az alkohol, persze, tudom, nem segít.
Nem is használom sokszor azt,
inkább csak egyre várok itt
egy soha újra el nem érkező tavaszt.