Én különb világot alkotok

Én különb világot alkotok,
mint Te teremtettél,
Uram.
Ezer csodája között kanyarog
Tőled el,
s Hozzád utam.

Világomban nincsen gyűlölet,
csak szeretet
és remény.
Énnálam nem létezik az őrület,
nincs gazdag,
nincs szegény.

Baj és betegség útból félre áll;
nincs benne háború,
nincs benne bánat.
Kanyargó utunk végén nem vár zord halál,
nincs holtak serege,
mi ítéletre várhat.

Miket írok folyton: gyarló verseim,
ablakok
e világra,
mit felfednek talán a ritmusok és rímeim,
olvasóm
számára.

Hisz e világ nem máshol, csakis bennem él,
és másokban is,
talán,
kik összevetjük véle ezt a Teremtést
nap-nap
után.

És, minthogy bennünk él e kép,
része ez is
a Teremtésnek.
Ez hirdeti, hogy nincsen veszve semmi még,
így ad reményt
a létnek.