Az eső azután már
egész nap csak szakadt.
Évek óta akkor
voltam a legboldogabb.
Hülye, vérmes remény
élt kezdetben bennem,
hogy talán szabad még
nekem is szeretnem.
Túl voltunk a napi
megpróbáltatáson,
nem volt már több napom,
gyorsan eltelt három.
Naiv voltam talán,
vagy csak túl ostoba?
Tök mindegy is, most már,
nem tudom meg soha.
Autóba ültünk,
s meglepetésemre
nem vonathoz mentünk,
hanem Budapestre.
Esett még az eső,
amikor megálltunk,
gyorsan búcsúzkodtunk,
nagyon meg ne ázzunk.
Ha nem is láttam többé,
de sokat hallok róla,
eszmét is cserélünk,
bár ritkábban, azóta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.