Azt mondtad egyszer, kedvesem,
Ha mondani nem tudom,
Írjam le levélben részletesen,
Hogy mi is az én bajom.
Mást sem teszek hát, kedvesem
Sok - sok éjszakán,
Versekben írom e levelemet
Oly hosszú évek után.
Az elejét el is küldtem neked,
Olvastad, jól tudom,
Mert odaraktam az orrod elé
A saját asztalodon.
A saját asztalodon.
Még mindig írom a levelet,
De téged már nem érdekel,
Így lassan feladom beléd vetett
Maradék reményemet.
És, ha a történet már nem érdekel,
És nem lesz folytatás:
Ha többé már nem kellek neked,
Majd jön helyetted más.
És, ha a történet már nem érdekel,
És nem lesz folytatás:
Ha többé már nem kellek neked,
Majd jön helyetted más.
Mintha az optimizmus győzött volna:-)
VálaszTörlésIgen, olyan, mintha...
VálaszTörlésKati! Ez is vers! Van, hogy a rím vezérli az egész sort - legalábbis nálam. Néha fontosabb a hatás, mint a valóság.
Ugyanígy: másik oldal sem (mindig) szó szerinti - szerintem. Mindjárt fölrakom (vagy hagyjam holmapra?) a következő versemet, meg itt az előző is: A dolgok egy része (hol a nagyobb, hol alig valami) fikció csupán. Részletesen magyarázzam el, a fenti szöveg mely része fikció, és mely része nem?
Ugye pl. a "mást sem teszek"-et sem célszerű szó szerint érteni, hiszen per pill. ezt a választ kalapálom, és nem a "levelet" folytatom (bár, ha úgy vesszük, akár része is lehetne).
Én speciel csak az utólsó sorra gondoltam.
VálaszTörlésDe értem én, hogy az éppen aktuális hangulat is befolyásolja, és azt is, hogy néha fel kell nagyítani a dolgokat.
Gondoltam :) Mondhatnék kommentárt hozzá, de max pm.
VálaszTörlésOké, nem piszkálódok. Úgyis tudom, hogy marad minden a régiben.
VálaszTörlés