2010. október 22., péntek

A kubikos


Szikár, sovány, inas volt a teste
hatvan felé is járhatott talán.
Lapátot és csákányt fogott reggelente,
s csak később tudtam meg, hogy történelem tanár
volt valamikor évekkel korábban,
de valahogyan összekülönbözött
a hatalommal vagy a családjával,
azután kubikos ruhába öltözött.
Csöndes volt, nem beszélt túl sokat,
de a fiatalokhoz nem volt mogorva sem.
Nagy ritkán emlegette a rómaiakat,
és, hogy mit műveltek ezeken a vidékeken.
Megállás nélkül talicskázott,
ha úgy adódott, tíz óra hosszat is,
ha hideg szél fújt, akkor sem fázott,
legalábbis sosem mutatta ki.
Tőle tanultam, hogy a lapátot
a talajszinten toljuk a földhalom alá,
és, ha bírni szeretnénk a napi robotot,
a lábunkkal hogyan segítsünk karunk erejére rá.
Délidőben árnyékba húzódott, pihenni.
Ejtőzött is keveset ebéd után,
de nem tartotta vissza a munkától semmi,
folytatta fáradhatatlanul egész délután.
Szikár, napszítta, izmos volt a teste,
hatvan felé is járhatott talán.
Csákányt és lapátot fogott reggelente,
és klasszikus, latin költőket citált.


24 megjegyzés:

  1. Nem volt egyszerű az élet, és nagyon sokan voltak igy, akiket a "hatalom" nem igazán engedett pl tanítani. Szép vers, értem, hogy a holnapi ünnep elött, miért épp egy ilyet hoztál...

    VálaszTörlés
  2. Pedig tényleg nem volt koncepció benne. Tegnap este egyszerűen az jutott az eszembe, hogy írni kellene valamit arról az emberről.

    VálaszTörlés
  3. "kubikos ruhába öltözött"...az milyen?

    VálaszTörlés
  4. Nézd a képet!!!! Azért raktam, hogy aki még nem látott "kubikos ruhát" az tudja!:-)))))))

    VálaszTörlés
  5. Akkor is nagyon ráéreztél..

    VálaszTörlés
  6. Jó a kép.
    Mi igazából nem is számítottunk kubikosnak, vele együtt sem, hiszen nem "kubikmeterbe" - teljesítménybe - dolgoztunk: ásatáson dolgoztam több éven át nyaranta mellette, középiskolás koromban a nyári szünetben. Konkrét személy adta a mintát.

    VálaszTörlés
  7. gondoltam,hogy valós alak,mert nagyon alaposan leírtad.

    VálaszTörlés
  8. Én is dolgoztam minden nyáron, ötödiktől fogva. Parképítőnél, vízműveknél, stb. Az jó volt, bár néhány helyen, csak "cselédként" bántak velünk, és nem értékelték a munkánkat.

    VálaszTörlés
  9. Én ötödik után egypár hetet nyomdában dolgoztam. Utólag mesélte anyám, évekkel később, hogy a nyomda főnöke volt régi ismerőse, úgy kérte meg, hadd járjon oda a fiacskája, adjanak neki valami tennivalót, a fizetésemet meg ő adta zsebből :)
    Hiszen 12 évesen nem volt szabad dolgozni, szerintem így is volt egy halvány rizikója a nyomda vezetőjének.
    Egész nap nyomdafestékes rézlemezeket mosogattam valami higítóhoz hasonló löttyben, meg takarítottam :)
    Egy nyáron nem ásatáson dolgoztam, hanem kőműves mellett segédmunkásként 5 hetet, de a következő nyárra nem vállaltam. Annyit nem ért meg a pénz, nem volt annyival több, hogy vidékre vonatozgassak hajnalban (egy hétig valahol Budapesttől 50 km-re vakoltunk egy házat). Ráadásul a vállalkozó, akinél dolgoztunk, sohasem fizetett a megbeszélt időben, péntekenként, mindig csúszott vele, úgyhogy hiába is kért 5 hét után, hogy maradjunk még, eljöttem. Eredetileg hatan kezdtünk nála dolgozni diákok, hárman már a harmadik hét után otthagyták.

    VálaszTörlés
  10. Gondolom frankó olomnyomás volt még akkor:-))

    VálaszTörlés
  11. Igen, én a szedőteremben dolgoztam, igen érdekes volt, ahogyan bazi nagy, bonyolult mechanikájú gépeken két vagy három szedőmester - ez egy picike nyomda volt - gépelgetett, aztán kicsúsztak belőlük a kiszedett ólomformák.

    VálaszTörlés
  12. Én szakmunkásként dolgoztam a szombathelyi Sylvester János nyomdában, a fűtést alakitottuk át. Nagy élmény volt számomra látni, hogy pl a mackó sajt cimkéket ott nyomták, és méteres magasságokban élt a még ki nem vágott sajtcimke. Hoztam pl sima ujságpapírt, tekercsben, és festéskor sokáig használtuk butorok, stb letakarásához.Láttam a szedőt, hogy milyen gyorsan rak össze egy mondatot, pedig a betük tükörképe volt elötte. Hát mire egy könyvet összeraktak, nem kis idő lehetett. Aztán voltam a könyvkötőknél, ott olyan finom illat volt, talán a ragasztó lehetett.

    VálaszTörlés
  13. Sajnos, már nincs nyomdánk:-((

    VálaszTörlés
  14. :-)
    Egészen megváltozott a világ. De munka ma is van, csak más jellegű. És ma is azok kapják a legkevesebb figyelmet, akik a legtöbbet dolgoznak. Ráadásul nem is van így mindenhol a világban. Ahogyan én látom, mintha Magyarországon a tisztességes munkának nem csak a megélhetést biztosító ereje, de a becsülete is eltűnt a rendszerváltás után.
    De ez csak az én véleményem.

    VálaszTörlés
  15. Akkor még nem ismertük a "fűvet", pedig termett frankón mindenfelé:-))))))))))

    VálaszTörlés
  16. Na ebben egyet értünk.., sajnos.

    VálaszTörlés
  17. Perfekt! Nagyon találóan leírtad. Gratulálok.

    Vajon hány ilyen ember volt közöttünk????

    VálaszTörlés
  18. Szépen megfogalmaztad.Ez az ember nagyon megérdemelte ahogyan megemlékeztél róla.:)

    VálaszTörlés
  19. Elég sok. Legalább annyi, mint manapság.

    VálaszTörlés
  20. A "Milliós nagyváros" utcaseprője és villamosvezetője is konkrét személyek voltak, de az utcaseprő közben eltűnt, ma már más dolgozik ott reggelente, és a villamosvezetőt is régen hallottam már. Lehet, hogy más vonalra került.
    Az iskolaigazgató a verset is hallotta.
    Azóta azon versengünk, ki köszön a másiknak előre, bár előtte is köszöntünk egymásnak, szinte minden reggel a megállóban :)

    VálaszTörlés
  21. Joe!

    Ezek az emberek a "hétköznapi hősök"!
    Tisztelet és dicsőség nekik.

    Nagyon sokan elfelejtik, hogy ŐK azok akik névtelenül teszik a dolgukat.

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.