Félszeg beszélgetések

Talán ismered a jelenséget Te is,
amikor úgy gondolod,
olyan szép belső világod van Neked,
amit el kell mondanod
előbb-utóbb majd sok mindenkinek
- hiszen ezt kívülről senki sem láthatja -,
de elsősorban Neki,
mert egyébként azt gondolhatja
Rólad, hogy csak egy senki
vagy; egy a sok közül, a névtelen,
arctalan tömeg egyedeiből,
aki oly sokáig arra is képtelen,
volt, hogy mutasson valamit belső értékeiből...

És, mikor eljön végre az alkalom,
hogy egyedül maradhatsz Vele,
és csak rád figyelhet, hiszen semmi más
nincs, mi figyelmét Rajtad kívül kösse le,
a szó benned szakad, kiürül fejed,
és nem bírsz mondani semmi mást,
csupán lapos közhelyeket;
és elmeséled, hogy mi történt az évek során,
azután pedig csak meghallgatod kukán,
amit pár szóval válaszol Neked.

Elbúcsúzol,
és máris véget ért az alkalom,
mikor lehetőséged lett volna
egyszer végre arra,
hogy lelkedet megmutathatod,
és többé talán már
vissza sem tértek rá,
és nem folytatjátok ugyanott
a beszélgetést, mi abbamaradt
akkor, egyszer, ott.

Hiába is püfölöd utána
fejeddel a kőkemény téglafalat.