2010. október 22., péntek

Égig érő fa

Azért születtem, hogy egyszer
Fa nőjön  szívemből égig,
Ha egészen nem kellettem
Soha senkinek, csak félig.
Koronája rejtekében
rigó és vörösbegy lakjon,
nappal szóljon madár ének,
éjszaka kuvik huhogjon!
Illatozzon minden ágon
ezer virág ezer színben,
madár dala messze szálljon
ágaimról minden rímben!
Télen-nyáron, évről-évre
gyümölcsöt teremjen ága,
hogy beteljesüljön végre
minden ember minden álma!

10 megjegyzés:

  1. "Égig érő ággal, felhőt érinteni.
    Ágak között, pihés fészkeket rejteni....."

    Szép verset tettél fel. Köszi
    Üdv!
    Karesz

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon tetszik! Végre nem érzem szomorúnak! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. hello-bello...mi ez az optimizmus?...:((

    VálaszTörlés
  4. Eddig ez a legjobb.:)) Szerintem

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm. Régen láttalak. Vagy csak rosszul emlékszem...

    VálaszTörlés
  6. Azért , még itt vagyok - a háttérben-figyelek.

    VálaszTörlés
  7. Egyik kedvenc regényemben (Frances Hodgson Burnett: A titkos kert) egy vörösbegy lett a főszereplő kis barátja, s énekével mindig elvarázsolta őt :)
    Sajnos errefelé nem nagyon találkozhatom ezzel a madárral, de lám, a net segítségemre volt abban, hogy én is hallhassam a hangját. Elhoztam ide is: a cinege és a tengelic /az ő hangjukat is nagyon szeretem, de nálam a feketerigó az első :) / után ő is megszólal :)

    VálaszTörlés
  8. Ez még odébb van. Most előbb a fagyok jönnek.
    Nahát, műveletlen városi gyerek létemre bizony soha meg nem mondtam volna hogy ez tengelice! Persze a cinegét, meg a rigót azért fölismertem :-)

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.