2010. október 5., kedd

Depresszió

Mindenem befuccsolt,
amibe csak kezdtem.
Soha, semmit nem volt
végig vinni kedvem.
 
Bármit is csináltam,
csak csőd lett a vége,
ki erősebb nálam,
vessen csak meg érte.
 
Vagyok, mint az egér,
ki tejfölbe esett,
s feladja a harcot:
"tapostam eleget".
 
Tudom, soha nem lesz
vaj a tejfölömből,
hogyha nem köpülöm
meg saját erőmből.
 
Rájöttem: ez nem póz,
tényleg nagy a bajom,
bár éjszakáimat
még végig nem sírom.
 
Nem találok vigaszt
ócska életemre,
úgy érzem, hogy minden
esküdt ellenemre.
 
Pedig eszem tudja
jól, hogy ez nem így van,
mégsem tudok többé
bízni önmagamban.
 

9 megjegyzés:

  1. Már a vers cime is feldobott:-))))))))))))

    VálaszTörlés
  2. Búsulva vigad a magyar!!! Éljen a depresszió:-))))))))

    VálaszTörlés
  3. Gondolj csak azokra, akiknek mindenük odaveszett a vörös trutyiban....van,a kinek sokkal szarabb:-(((
    Úgyhogy lehetnél kicsit optimistább.

    VálaszTörlés
  4. Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, mert azt éli át, abban van benne. A vágyott szeretet hiánya nagyon romboló tud lenni.
    Bízni önmagunkban, újra. Ez valóban nagyon nehéz. Ha túl sok rossz történik körülöttünk, velünk, szinte lehetetlen a megbújó, de ott lévő pozitívumokat is meglátni. Pedig meg kell, ki kell azt a szemet és fület nyitni jól!

    VálaszTörlés
  5. Nyugtass már meg bennünket hogy ennyire nem gáz a helyzet,vagy nem a mostani érzéseidről írsz.:)))
    Vagy most zúdítod ránk és utána jönnek a vidámabbak?
    Ha nem a te érzéseidről írsz akkor talán még jó is ez a vers!

    VálaszTörlés
  6. "Tudom, soha nem lesz
    vaj a tejfölömből,
    hogyha nem köpülöm
    meg saját erőmből."
    Leírtad a lényeget... csak rajtad múlik a hogyan tovább...

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.