Művészetek, Oh!

Folyton csak az motoszkál ma bennem,
Milyen furcsa az élet fintora:
Azzal, hogy lesz egyszer saját versem,
Korábban nem számoltam, soha.

Legény koromban táncos volt a lábam.
Egy ideig azt terveztem én,
Hogy sokáig színpadon is járjam,
Míg nem leszek nagyon vén legény.

Próbálkoztam később a zenével.
Volt kezemben néha egy vonó,
De csakhamar felfoghattam ésszel,
A nyirettyű nem nekem való,

Mert, ha nem így gondolkodtam volna,
Ott voltak a családtagjaim,
Akik értésemre adták gyorsan:
Hegedűvel jobb lesz odakinn.

Írogatni csendes elfoglaltság.
Nem fájdul meg a szomszéd feje,
Akkor sem, ha két sorvég  nem talál,
Vagy sántít a ritmusképlete.

Hogyha van, kinek megfekszi gyomrát,
S visszajönnek "búvár rímeim",
Elfordítja innen finnyás orrát,
S nem lesz, mi zavarja megint.

Van művészet még, mit nem próbáltam:
Egyszer, lehet, képet festek én,
Csak, hogy legyen, mit fölakaszthassak
A falra egy kazán belsején.