Három gyermekét, mikor meséli,
neked akárhány is lehet,
eszedbe ötlik olyankor mégis:
lehetne mind a gyermeked.
Mikor azt hallod, fájdalom érte:
férje öt éve már halott,
hiába érted: ez másik élet,
szíved el nem hallgattathatod:
"Akkor, kettőnk közül, lásd, ha
mégis én lettem volna szebb, s a jobb,
még most is lenne, aki melletted állna,
hisz' én még most is itt vagyok".
Ez futó, kis gondolat csupán, amit éned
civilizáltan a háttérbe taszít,
s, ha tíz percnyi séta ér az est végén véget,
nyugodtan adod már a búcsúpuszit.
Találkozhatunk majd öt, vagy tíz év után,
ha lesz még, ki találkozik veled,
hiszen csak egyre hullnak az élet-rostán
most már mellőled is az emberek.

Ez klassz, tetszik, és az élet írta..
VálaszTörlésTetszik :)
VálaszTörlésEz jó! :)
VálaszTörlés