2010. október 26., kedd

Egyirányú utca


Nem tudom, hogyan lehetnék ember,
hisz nem vagyok, csak egy boldogtalan.
Az életem tévútra vittem egyszer,
azóta járom ez utat céltalan.

Letérni többé tán nem fogok róla,
mert nem köpöm magam szembe én,
végig kell járnom, míg eljön az óra,
hogy tovább haladni nem lesz remény.


6 megjegyzés:

  1. Már megint ilyen mélabús vers. Kicsit vidámabbat!

    VálaszTörlés
  2. Figyusz! Én eccer simán bementem szembe a forgalomba, és egy csodaszép szőke integetett, hogy milyen gyagyás vok..Probáld meg Te is! Nem fog fájni, ha éjjel, és sumákban teszed. Minek mindig mindenkinek megfelelni??Ha sikerül azért azt ird meg, ha nem akkor a lapokban ugyis olvassuk mekkora katasztrofát okoztál:-)))))))
    Továbbhaladni, mindig van remény, aztán, ha jön a busz szembe, az pech:-))))))

    VálaszTörlés
  3. Na most én meglehetőst könnyedén kikerülöm a szembe jövő forgalmat, mert a cipőmre még kormányt sem kell szereltetnem az irányváltáshoz. Ráadásul viszonylag könnyen rükvercbe kapcsolok, ha kell: Tudod, ha akarnék se' nagyon bírná már a motorom a 10 km/h sebességnél nagyobbat egy-két órán túl.

    VálaszTörlés
  4. Az a gond vele, hogy hiába töröm vidámabbon a fejem, semmi nem jut eszembe. No, meg ha törni kell rajta, akkor a vidámságot megette a fene.

    VálaszTörlés
  5. Az is igaz, hogy az utóbbi időben nem nagyon integetnek a szembejövő szőkék, barnák, feketék és vörösek (ezúttal hajszín!) sem. Lehet, hogy a tavaszt jobban csípik az ősznél?

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.