Porrá leszek

Varjú nem károg utánam,
hogyha földobom a lábam.
Három napig megsiratnak,
majd a feledésnek adnak.

Porból lettem, porrá leszek.
Nem maradok itt, elmegyek.
Ha meghalok, nem lesz semmi.
Te is el fogsz majd feledni.

Szellő sem rezdül miattam,
csak az marad, mit itt hagytam:
nem marad meg mit éreztem,
hogyan éltem, mint szerettem.

Ha írásom túlélhetne,
túlélném magamat benne.
Szellememnek kis darabja
míg olvassák, megmaradna.

Hiányjel

Nem létezik. Nékem nincsen.
Nevén nem nevezhetem.
Hiába is lenne kincsem,
ha nincsen, csak hiányjelem.

Véle kelek, évek óta,
véle élem életem.
Sorra róla szól a nóta:
csak hiányjel szívemen.

Van gyermekem, van családom.
Van hol lehajtsam fejem.
Nem-létét sosem kívánom,
mégis van hiányjelem.

Megvan, mire szükség nincsen.
Több is, mint mi kell nekem:
ha a nincsem lenne kincsem,
nem lenne hiányjelem.

A hitről

Mindig akad néhány tahó,
ki hitét törvénybe teszi.
Úgy gondolja: másnak is jó,
Ami hasznos őneki?

Az a kérdés: miért nem lesz hát
alaptörvény a csalás,
lopás és a képmutató
köpönyeget-forgatás?

Hiába is erőlteted
másokra a hitedet,
hogyha az a hit csak neked
hozhat még jobb életet.

Olyan emberek is élnek
a világon mindenütt,
akik két tál lencséért sem
adják rögtön el hitük.

Szőlőhegyre és bányákba
is állíthatsz keresztet,
bezárhatod táborokba
majd az egész népedet,

de csak azok váltogatják
a hitüket nap-mint nap,
akik a szívük helyén csak
mocskos gatyát hordanak.

Kormányzati elkötelezettség mérés

Munkahelyem dolgozói az alábbi e-mailt kapták. Feladója a Humánpolitikai osztály.

"Tisztelt Kormánytisztviselő!

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint a Nemzeti Közigazgatási Intézet elköteleződés-mérési programot indít a közigazgatásban.

Az elköteleződés-mérés a tisztviselői elégedettség faktorait és az adott szervezetről alkotott véleményét vizsgálja.

A mérést Nemzeti Közigazgatási Intézet koordinálja. A mérés célcsoportja a teljes kormánytisztviselői állomány.

Célunk kettős. Egyrészről szeretnénk átfogó képet kapni arról, hogy mely területek az államigazgatási szervek - mint munkahelyek - legfontosabb erősségei, és hol vannak még fejlesztésre váró területek.
Másrészt szeretnénk az eredményeket összehasonlítani más államigazgatási szervek adataival. Ezek az adatok későbbi fejlesztések kiindulópontját képezhetik a munkatársak elégedettségének növelésére a közszféra intézményeiben." (kiemelés tőlem)

"A méréshez kapcsolódó kérdőív kitöltése on-line formában, a 2011.
május 30-tól 2011. június 10-ig terjedő időszakban, az alábbi weblapon
történik:

https://kiwi.kszk.gov.hu/ilias3/goto_versenyvizsga_svy_7448.html

 

A kérdőívet a fenti linken keresztül éri el.  A kérdőív kitöltése átlagosan 30 percet vesz igénybe.

A mérés önkéntes és anonim. A kitöltött kérdőíveket névtelenül és szigorúan bizalmasan kezeljük, feldolgozásukat pedig független módszertani szakértők végzik el, így az Ön válaszait sem az Ön szervezetén belül, sem pedig azon kívül nem láthatja más.

Az anonimitás védelmét technikailag is biztosítjuk (az elektronikus adatfelvétel során az egyéni munkaállomások nem követhetők vissza, azoknak nincs egyedi IP-címe, csak az internetre közvetlenül kapcsolódó szervereknek).

Az anonimitás védelme érdekében továbbá a szervezeti szintű riportokat csak azok a szervezetek kaphatják meg, ahol a kitöltési arány megfelelően magas az egyéni vélemények vissza nem követhetőségének biztosításához. Ezért is kérjük mindenki részvételét a mérésben.

A kitöltött kérdőívekben megjelenő információk a későbbiekben jelentős mértékben hozzájárulhatnak az Ön szervezetének fejlődéséhez.

Kérem, vegyen részt a mérésben és töltse ki a fenti linken elérhető kérdőívet.


Tájékoztatom, hogy a kérdőív bevezető része a kitöltéssel kapcsolatos, releváns információkat is tartalmaz majd, de a kitöltés során felmerülő kérdések mielőbbi tisztázása és az esetleges technikai problémák megoldása érdekében, a kérdőív kitöltésére rendelkezésre álló időszak alatt a Nemzeti Közigazgatási Intézet egy Help Desk szolgáltatást is üzemeltet majd, amely az alábbi linken lesz elérhető:

http://www.nki.gov.hu/szervezet/unios-projektek/arop-221/elkotelezodes-meres/283-helpdesk

 

A szolgáltatás Gyakran Ismétlődő Kérdéseket, valamint e-mail-es és telefonos elérhetőséget is tartalmaz majd, ahol kollégáink készséggel állnak szíves rendelkezésére.

Kérem, hogy a kérdőív kitöltésével és elküldésével szíveskedjen a munkánkat segíteni és ezzel a közigazgatás fejlesztéséhez hozzájárulni.

Munkájához további sok sikert és jó egészséget kívánok.

Budapest, 2011. május 27.

Üdvözlettel:

Dr. Kis Norbert s.k.
              főigazgató"

Egymásra utalva

Ölelés nincs, csak tartás van.
Az ágy széles, hideg.
Csók nincsen, csak hallgatás van.
Vajon ki érti meg?

Nincs szerelem, csak megszokás.
Ez a béke útja?
Bizalom híján összefogás.
Nincs, mi ezt szétdúlja.

Vágy is van, és van lemondás.
Nincs esküszegés.
Nincs csalás: nincs feloldozás.
Nincs menekülés.

Néha van harag, mi támad,
de van önfegyelem.
Kijut gyűlölet, utálat,
de egyedül reménytelen.

Van élet, bár nem teljes.
Nem lesz teljesebb.
Lesz halál, ami kegyelmes.
Talán elviseled.

Tusrajzok

Fekete képeket látok:
Éles, szálkás tusrajzokat.
Színeket nem hiányolok:
ismerem már stílusukat.

Minden égen Nap sötétlik,
körülötte varjak szállnak.
Sötét rózsa feketéllik
hajában egy néger lánynak.

Itt feketén esik éppen,
szivárvány feketén ragyog;
feketéjét verik szépen
vissza fekete ablakok.

Ott fekete a fű, a fák.
Fekete a park virágja.
Fekete fény sugárzik rád,
Ha szívem ablakát tárja.

Képek, hol sötét a világ;
fekete a boldog élet.
Élénk zöld színű ott a gyász.
A vér pirosától félnek.

Formális logika

"Szeret - nem szeret"-et játszottam egykor
délutánonként, még mint kamasz diák.
Vágytam levezetni a premisszákból
konklúziót, gyúrva formál-logikát.

Hiába próbáltam a tanultakat,
egyenletem nem volt megoldható:
egy ismeretlen tag mindig bent maradt,
valószínűsége sem volt saccolható.

Eltelt pár évtized. Már jól tudom, e játék
van, mikor egy teljes életre szól:
a logika cserben hagy, ha szemébe néznék,
de mosolya mindenre válaszol.

A Megváltás elmarad

Tudatjuk önökkel,
a Megváltás ma is elmarad.
A jegyek nem visszaválthatók.
A legközelebbi előadásra helyet foglalhat
valamelyik következő generáció.

A Mester, sajna, kissé gyengélkedik.
Így van ez már két ezred éve.
A premier óta a színvonal folyton csak esik.
A közönség a darab egyetlen reménye.

A főszereplő nélkül az előadás nem is túl jó.
Várhatjuk színre léptét folyton.
Az a pár, őt helyettesítő bohóc
mondhat bármit: nem ragad bennünket torkon.

Attól tartok, mindenki haza kell, hogy térjen:
keressék saját, magán-Megváltásukat!
Sajnálom; az imént is azt közöltem éppen:
a mai előadás is elmarad.

Elemelem

A verset Sebő Ferenc zenéje ihlette, amit Nagy László Aranypénz-térdű szerető című versére írt.

A Léttől emelem el életem,
amikor Véled szeretkezem.
Nem számít semmi más nekem,
csak az, hogy Te legyél velem.

Nyár-éji zápor, zivatar
minket nem zavar.
Tél szele, dúló hóvihar
nem bánt: szerelmed, betakar.

Nem tehetem: ne képzeljem el:
szerelmünk végtelen.
Jöhet bármily veszély, sérelem:
nem múlhat el soha sem.

Izzó Nap lángja, ha hevít,
eső, ha veri arcomat,
mosolyod újra csak felderít,
ha bánat felhőzi homlokomat.

A Léttől emelem el lelkemet,
amikor Te vagy velem.
Nem kell már semmi más énnekem,
betöltöd teljesen életemet.

Idegenvezető nélkül

Lassan másfél évtizede ingoványon járok én.
Minden térképem elveszett. Tovább jutni nincs remény.
Bármerre nézek, nem lelek sehol sem kapaszkodót,
pedig lassan élet-utam lábam alól már kifogy.

Támaszkodom emlékekre: mi az, mit ember tehet,
hogyha útja kétharmadán egy tőzeg lápban reked.
Münchausenként ragadnám fél kézzel üstökömet,
és kihúznám a mocsárból elmerülő létemet,

vagy feldobnék jó magasra egy vonzó teóriát,
hogy az majd magához rántva oldjon diszharmóniát.
De a mágnes, ha feldobom, visszaesik, s fejbe ver.
Saját kezem a lápból ki engem bizony nem emel.

Ezért írom egyre-másra ezeket a verseket:
megírásukkal majd hátha megemelem lelkemet.
(Persze lehet: elég lenne, ha megfognék egy kezet,
ami aztán a mocsárból mindkettőnket kivezet).

Mid-Life Crisis

(Faith No More szám után szabadon)

Nincs hitem semmiben.
Zakatol a fejem.
Egy hang üvölti benn:
"ez itt a mid life crisis".
Nem tudom, miért teszem:
mi jó volt, feledem,
és sokszor elegem
van. Ez csak átmeneti fázis.

Igen, tökéletes az élet,
hogyha magad is azt hiszed
(és tettél is érte eddig),
de hogyha jobbat vártál, késő éjjel
sokszor vérzik a szíved:
Ez itt egy átmeneti fázis!

Nem tudom, mit tegyek.
Már majdnem elmegyek:
Legszívesebben itt hagynám néha az egészet.
De holnap fölkelek,
pár évig szenvedek,
de végig csinálom ezt az életet,
mert egyszer csak véget ér
a mid-life-crisis.

Igen, tökéletes lehet az élet,
hogyha úgy képzeled.
De hogyha jobbat vártál,
jobb, ha most már
végleg elhiszed,
hogy ez a mid-life-crisis,
és ez csak egy átmeneti fázis
(a végjátékhoz?).

1976 Újév

Rongyos levél zubbonyzsebben.
Kiállításról csacsog.
Mázsás disznókról ír nékem,
én mégis boldog vagyok.

Elmúlt immár a Karácsony.
Visz a gyorsvonat "haza".
Ébresztőig a vaságyon
álmodom majd éjszaka.

Levél mellé csomagoltam
hímzett posztó szívedet.
Megtartja bennem tavaszig
még, biztos, az életet.

Tudomásul vettem: Tőled
nem kapok több levelet;
nem tudsz írni nekem többet:
mert beteg lett a kezed.

Eltelik még egy-két hónap
lassan-lassan, tavaszig,
mire nyakamon a hólyag
értelemmel föltelik:

Nem a Te kezed a beteg,
csak az én szívem sebes:
írni még szájjal is lehet
egy egyszavas levelet.

El kell telni még pár évnek
vagy többnek is, miután
elfelejtelek majd végleg.
Vagy soha többé talán.

Versészet

(ilyen szó nincs)

Nékem nincs értelme írni verset:
Módját nem fogom tudni soha.
Jobb lenne talán művelni kiskertet:
minden nap kiballagni oda.

A fákkal csendben elbeszélgethetnénk,
miközben metszeném majd ágaikat,
madaraknak visszacsivitelnék;
megosztanám vélük éber álmaimat.

Kétségtelen: szép idill egy kis kert,
hogyha szíved megnyugvásra vár.
S többet ér, ha jó kertész az ember,
mint egy rossz poéta-jómadár.

Elment a madárka

Elment a madárka
kiürült a fészek.
Nem óvja a szárnyam.
Támadják majd vészek.

Megvédi magát majd,
tudom, és nem félek.
Nekem már múlóban:
az övé az élet.

Nem

Nem! Nem akarom. Nem lehet.
Rendben. Megértettelek.
Majd élek egy másik életet;
amennyire azt lehet,
tisztességeset.

Okol a pokol!

Szerintem az élet nagyrészt pokol.
Alig-alig valami más,
de hazudik az, aki csak téged okol.
Nem lesz feloldozás.

Részeredmény

Én soha sem vágytam a gazdagságot.
Sok pénz nem kellett soha.
Mindig hittem: a boldogságot
majd a szerelem hozza.

Úgy képzeltem a szabadságot:
lesz majd egy kis szobám,
ahol megválthatom a világot
minden nap délután.

Ebből a néhány elképzelésből
van egypár, mi teljesült;
a világon él sok olyan ember,
akinek ennyi sem sikerült:

Van már egy kis szobám valóban,
és nem is vet föl a pénz.
A megváltás folyamatban van:
ez a vers egy részeredmény.

Camping

Szabad strand a Balaton parton,
fejemet ott az öledbe hajtom.
Ha túl meleged lesz a tűző napon,
a vödör vizet majd rád borítom.
Zutty!

Dörög az ég és szakad a zápor,
a szemed alig lát a pipától.
Minek is jöttünk táborozni?
A sátorban nem jó zuhanyozni.
Loccs!

Csurom víz már minden holmi,
a legjobb lesz innen hazatakarodni.
Csomagoljunk gyorsan, mindjárt jön a vonat,
és húzzunk haza, mert itt túl nagy a huzat.
Futás!

Kar nem ölel

Kar nem ölel, csak a szíved lüktet, hogyha leszáll az est.
Miért van ez így már jó ideje, magadban okát ne keresd!
Hiába szeretnéd, meg nem is oldhat semmit az értelem,
hogyha hiányzik az életetekből a kölcsönös szerelem.

Amikor szól a hegedű

Amikor szól a hegedű,
arcomról hervad a derű.
Szívemet bánat járja át,
amikor hallom dallamát.

Ha a bőgő is felbrummog,
könnyebbednek mind a gondok.
Hogy kiméri az ütemet,
elfelejtem bús létemet.

S mikor megszólal a brácsa,
összetörik szívem rácsa.
Messzire száll mind a bánat,
a helyébe öröm támad.

Bűntelen bünhődés

Miért bűnhődöm folyton, hogyha bűntelen vagyok?
Miért mérek magamra büntetést?
Hogy van az, hogy versem nem boldogságról csacsog?
Miért húzódik rám a sűrű éj?

Én nem hiszem, hogy bármi bűnt is elkövettem volna,
hogy életemmel vezekelni kell,
és azt sem hiszem, jó lenne, ha minden leomolna,
mit két kezemmel építettem fel.

De lassan múlik már a nyár és véget ér az élet,
s eljönnek a télies fagyok,
és bárhogy is szeretném másként, jövőmtől néha félek,
mert olyan sokszor egyedül vagyok.

Jó. Tudom, hogy kettőn áll a vásár, és az üzlet
sikeréhez nem elég egy fő,
de minden piactéren folyik jó pár olyan ügylet,
hol áfa sem igényelhető.

Ha megvette, hadd vigye! Így szól a kikiáltó.
Vonatkozik ez az árura.
De gondolj bele: áru is vagy, Te sem csak vásárló.
Te sem lehetsz a piac ura!

Miért kell verseket írnom?

Egyre csak jár az agyam, hogy miért kell verseket írnom.
Másként nem tehetek: Csendben nem lehetek.
Éveken át csak a csöndben nyűttem a létemet folyton.
Nem vagyok erre vevő: nincs már túl sok idő.

Bár ma hazámban a tisztességes boldogulásra
mind kevesebb az esély, élem az életem én:
Verseket írok azért is! Ezt tudom adni hazámnak.
Hogyha jó is akad, lelkem dalra fakad.

Vélemény

Jó lenne, ha valaki egyszer már azokat mentené, akiket tönkre tett a rendszerváltás. Ez a kormány úgy ment neki a kormányzati ciklusának - már már teljesen világossá vált -, hogy nem volt rá sem szellemileg, sem tárgyilag felkészülve. Tavaly nyár folyamán azt hajtogatta, hogy nem ismeri a helyzetet (nyilván, hiszen az előző három éven keresztül az utcát járták a képviselők és nem azt a munkát végezték, amiért fizetem őket). Utána még fél év telt el a "gazdasági mentőcsomag"-ig, ami abből állt, hogy eltulajdonította magánemberek vagyonát, jó kommunista erkölcsökhöz méltón: elvette a magánmegtakarításokat, a magán nyugdíj pénztárakból. Erre a lépésre egészen nyilvánvalóan - a kommunikációból adódóan is - kizárólag azért volt szükség, mert a FIDESZ agytrösztjének semmi épkézláb ötlete nem volt a gazdaság helyre állítására. Ez volt az egyedüli megoldás a varázsköpeny alatt. Ezzel párhuzamosan az is kiderült, hogy ez az összeg közel sem elégséges a célok megvalósítására, ezért kommunistákat megszégyenítő kampány indult a nemzetközi pénzintézetek ellen, amit megfelelő demagóg csomagba csomagolva könnyedén el lehetett fogadtatni a még mindig kádári korszakban élő társadalommal. A demagógia is hasonló volt az akkor hallottakhoz. Az ezt megelőző lépés az államigazgatás hibáit egy magántulajdoonban lévő, gazdaságilag jól működő cég államosításával torolta meg, ahelyett, hogy a normális polgári társadalmakban szokásos független igazságszolgáltatásra bízta volna az ügyet. Nem is bízhatta, hiszen a kormány az igazságszolgáltatás ellen is támadást indított: az Alkotmánybíróság jogköreit is kizárólag abból a célból nyirbálta meg, hogy még fél év után is hiányzó gazdaságpolitikai elképzelését pótlandó, a polgári jogba ütköző módon visszamenőleges hatállyal szedhessen be pénzt az államháztartás egyensúlyban tartásához. Hasonló célokat szolgált az új adórendszer is, aminek lényege: a közösségi kiadásokból (például Nemzeti Színház áthelyezése, autópálya építés) azokra terheljen rá nagyobb részt, akik ezeknek eredményeit kevésbé élvezhetik. A bérből és fizetésből élők, tömegeit tovább sanyargatja az éppen megfelelő ütemben bevezetett munkanélküli és egyéb támogatások csökkentését célzó "gazdasági terv", aminek egyetlen lényegi eleme az adóterhek szegényebb rétegekre való átterhelése mellett éppen ezeknek a szegényebb rétegeknek további sarcolása, a társadalmi szolidaritás szétverésével.
Pártunk és Kormányunk ebben a témában jelentős művet alkotott. Miután az elmúlt egy év alatt semmilyen hathatós gazdasági programot nem sikerült összehozni a fent említett rablógazdálkodási lépéseken felül, szimbolikus politizálással szúrja ki a szemét a társadalomnak: retorikájával első lépésben kirekeszti a társadalom egy részét a társadalomból (lásd: "kiírták magukat a társadalomból" szöveg), majd az új, saját szájíz szerint megalkotott tákolmánnyal próbálja megerősíteni ugyanezt a kirekesztést.
Ebbe a vonulatba tartozik a bronírt ötlet a  fedél nélkül élők - más néven hajléktalanok - megadóztatásáról szabálysértés címen. A következő lépés nyilván a moszkvai eljárás lesz: ott az elmúlt télen összefogdosták a hajléktalanokat, buszokra rakták őket, majd pár száz kilométerre Moszkvától kitették őket a Nagy Keleteurópai Síkság hómezőjére.
A tavalyi lépéseket a széllel bélelt terv háromszori módosítása után természetesen újabbak követik. Immáron az alapítványok alapítvány tagok befizetéseiből összegyűlt vagyonát kívánja lenyúlni igazságos Pártunk által egyszemélyben vezetett Kormányunk: Most a Magyar Kultúra Alapítvány, a Magyar könyv Alapítvány, a magyar Alkotóművészeti Közalapítvány számláin lévő pénzre ácsingózik.
A fenti műveletekhez a Kereszténydemokrata Párt, mint a magyarországi keresztény egyház(ak?) tagjainak politikai képviseletének vezetője Semlyén Zsolt teológus, szociológus asszisztál, nyilván a hívek egyetértésétől övezve.
Az ne zavarjon senkit, hogy közben házak dőlnek össze, mert a kormány elfelejtkezik a katasztrófa védelemről, hogy emberek tömegei kérnek az országban randalírozó félkatonai szervezetek elől menedéket külföldön, hogy a belső rendet fenntartani létrehozott szervek (rendőrség, tűzoltók) füstbombáznak és vízzel árasztják el az utcákat a belügyminiszter pancsersága elleni tiltakozásként. A gazdaság dübörög. Rosszabbul élünk, mint egy éve, ugyanis csökkentett fizetésünkből több adót fizetünk. Bár vannak, akik jobban élnek, az olyanok, mint Lézer Jani már a szocializmusban is páncélautóval jártak.
Apropo: a legszebb volt, amit pár éve egy fórumon olvastam: jelenlegi miniszterelnökünk azért nem követett el jó erkölcsbe ütköző tettet, amikor a felesége tulajdonában lévő vállalkozásnak nem csak megigérte az állami támogatást, hanem az meg is kapta, mert a vállalkozás később ezt a támogatást visszafizette. Ennyit a a mai magyar keresztény erkölcsökről.

Azt gondoltam

Azt gondoltam, végük lesz a bronírt tökfejeknek.
Úgy hittem, hogy a szabadság nem illúzió.
Azt gondoltam, eljött ideje az értelemnek:
csak az történik most már, mi jó.

Tudtam, hogy lesz pár zavaros évünk:
jönnek majd a szerencselovagok.
Elherdálnak mindent, miért éltünk,
de végük lesz, még mielőtt meghalok.

Álmomban sem képzelhettem volna:
álmaimban ekkorát tévedek,
hogy még három évtized múltán is
hatalomban ülnek a seggfejek.

Bevetnek majd minden bevált fogást,
ami minket ide juttatott:
állam élén játsz'nak papás-mamást;
házirendet szabnak meg, legott.

Egy dolgot nem értek csak ez ügyben:
miért tűri ezt a birka nép?
Hogy nem megy a pumpa föl a fejben,
miért nem ragad vasvillát sok kéz?

Belehányni mindet a Dunába!
Köpni utánuk egy jó nagyot.
Lubickoljanak lenn, a deltába';
elúsznának mind, "oszt jó napot!".

Attól félek

Attól félek, ha nincs több vers,
nem leszek már senki.
Ugyanúgy, mint ahogy eddig,
el fognak feledni.

Nem tettem le semmit soha
semmilyen asztalra.
Nem volt becsvágy bennem, noha
jobb lehettem volna.

Jól tudom: a szeretethez
nem kell teljesítmény,
de, ha az első nincsen meg,
jól esik egy pótlék.

Mikor gratulálnak nékem:
"jól sikerült", "tetszett",
egy kicsit úgy érezhetem:
van, ki szeret engem.

Mondd, mit ér?

Mondd, mit ér az élet,
ha nem kergetünk álmokat?
Mondd, mit ér az álom,
ha nem jő ébredés?
Mondd, mit ér a szó,
ha kimondatlanul marad?
És mit ér a fájdalom,
ha nincs reménykedés?

Hiába éled életed
tisztán, ha csak magad.
Ha nincs, kiért szíved remeg,
nem is lehetsz szabad.

Ha szívedet egy másik szív
fájdalma sebzi meg,
és gyógyítására teszed
fel saját szíved,
ha elfogadja gyógyszered,
s meghallja halk szavad,
csak akkor lesz gyógyult szíved
néked is szabad.

Táncba hívtam

  (Sapphói strófák)

Táncba hívtam: még soha nem jött vélem.
Érte sírtam: két szeme volt reményem.
Más se kellett: Csak vele haljak, éljek,
s nélküle éltem.

Eltemettem. Hűltek a régi vágyak.
Felfedeztem: Még ma is vissza járnak.
Meglepődtem: Homloka fénye villan,
vágyom utána..

Fénylő Nap

(aszklepiádészi strófák)

Fénylő Nap mosolyán.
Csillan a fény szemén.
Örmény öv derekán,
karperec a kezén.
Gyémántkő a szivében,
szépen csillog, de oly kemény!

Hogy képzeltem el azt:
nélküle élek én?
Nem lesz úgysem igaz:
nélküle nincs remény.
Nem számíthatok többé
jóra, szép szerelemre én.

A múlt században születtem

A múlt században születtem
egy téli éjszakán.
Gyönyörű lányt szerettem.
Ő nem is figyelt reám.

Udvaroltam gondosan:
Mondtam szépeket.
(Ma sem tudom biztosan:
tudta-e a nevemet?)

Szép szóval ígérte meg:
leveleket ír nekem.
Attól kezdve örömmel
repesett a szívem.

Nem láttam fél éven át,
de kaptam levelet:
kettőt is írt ő talán,
én vagy ezeret.

Egy-két hónap, hogy letelt,
és jött a kikelet,
régen elmaradtak tőle
a vágyott levelek.

Egyszer láttam még csupán,
hogy másra nevetett,
megírtam még ezután
egy búcsúlevelet.

Nem értem

Egy dolgot nem értek:
Hogy' a csodába lehet,
hogy én ma is várom még
az igazi életet?
Lassan véget is ér már
minden, ami szép,
lassanként kiszárad
a virágos rét,
lassan lehullik majd
az utolsó hó,
én pedig csak várom egyre,
hogy felhangzik egy szó.

Nem alkotok csak blogolok

Csupán magamról szólnak rímeim:
nem alkotok, csak pampogok.
Olvassa blognak csak, ki beletekint!
Nem versek azok, csak blogok.

Ha majd a művészet nyakon legyint,
talán majd lesznek más dalok,
de, míg a Múzsa rám nem tekint,
addig magamban álmodok.

Zseblámpa-költészet

Mindegy az, ha dadog a ritmus,
vagy a rím nem jó:
hiszem, hogy nincs kimondott szó,
ami hiábavaló.
Ha nem hallja az, akinek szánod,
majd lesz más talán,
aki megérti a világod,
esetleg hosszú idő után.

Az is mindegy, ha magadnak
írod csak a verseidet:
intenzívebben élheted
általuk az életedet.
A vers zseblámpa. Eszköz arra,
hogy világosabban láss,
hogy a lét egy részletét bevilágítsa,
mikor az éjt nem oszlatja más.

Hé, magyarok!

Hé, nagyurak!
Hát senki nincsen köztetek,
hogy megrugdossa
pohos seggetek?

Hé, magyarok!
Nem zavarja köreitek:
már húsz éve romlik, senyved
nyomorult nemzetetek?

Hol vannak ma új széchenyik,
és a kossuthok?
Egymás tálkáját kell megint
felrugdosnotok?

Nem nemzetetek jobbulásán
kellene tán szorgoskodnotok?
Strandpapucsban hagynak állva
a szomszéd államok!

Hé, magyarok, hé, nagyurak!
Ébresztő, talán!
Baszódjatok ki az ágyból
fürgén, szaporán!

Jobb lesz gyorsan. Jobb lesz tegnap,
mint holnapután:
kurva hideg lesz ám a víz,
ha úsztok a Dunán!

Tükör által homályosan

(1Kor.13,12)

Tükörbe nézel, amit pára fed el.
Arcod néz vissza, és nem felel.
Hiába kérded, választ nem ad,
aki visszanéz rád: te vagy, magad.

A Törvény II.-III.

II.
Csak sejtünk egy Törvényt,
amelyben már nem hiszek.
Talpunk alatt örvény,
fejünk felett fellegek.

III.
Ha létezik is olyan, hogy Törvény,
fütyül az az emberekre: Rád.
Végül úgyis lehúz az örvény,
hiába nyílik sikolyra szád.

 

Átalakulás

"Nem tudom, nem lehet! Értsd meg most már végre!
Nem kacsingathatok megint új mesére."
"Gyűlöllek, utállak" így hangzik a szöveg.
Szavak, melyeket még pár hasonló követ:

"Csak azért élek egy fedél alatt veled,
mert egykor fölvettem nevemhez a neved,
és bárhová megyek, jobb sehol sem várhat.
Az életem is a te lelkeden szárad."

Hogy a szó elhangzott, megfagyott a világ.
Sötét lett a napfény, elszáradt a virág.
Sűrű ködbe került mind, mi világos volt,
eltűnt minden élő, nem maradt más, csak holt.

Szétesik a világ, szétmállik az élet.
"Kizökkent az idő", s egyedül úgy félek:
Magamban sincs erőm rendet teremteni,
el kellene menni új létbe kezdeni.

Ordas karmok nyújtják, torzítják kezemet,
lábfejem helyére paták keményednek.
Szörnyeteg néz vissza, tükörbe, ha nézek,
állat lett emberből, silány, alja lélek.

A helyes válasz: 42

Mi célból vagy itt a Földön,
folyton kérdezed,
és csodálkozol, hogy nem érkezik
a kérdésre felelet.

Pedig a válasz helyes; a kérdés a rossz,
ha nem magadtól kérdezed:
Te vagy csakis, ki megmondhatod,
hogyan vezesd az életed.

Minotaurusz

Harminc éve születtem,
vagy kétszáz, talán?
Asszonyt még nem szerettem.
Nem vágyódnak rám.

Retteg tőlem minden nő,
ki közelembe ér.
Félelem süt a szemekből,
megvadít, s a vér

ízét alig várom már
a nyelvemen,
elborítja elmémet
a fertelem.

Tudom jól, hogy nem szabad,
mégis megteszem:
minden héten egy újabb
szüzet megeszem.

Falaim közül soha
ki nem mehetek,
elindulni sincs hova:
eltévedek.

Egy reményem van nekem,
hogy eljő talán,
és elveszi életem
egy délután

egy hős, aki majd védeni
jön tőlem őt,
akit aznap megenni
hoznak, a nőt.

Fáj a szó

Nekem fáj a szó, ha kimondani muszáj,
és fáj a lét, mikor napos a határ.
Fáj a szív, ha a dal felfakad,
és fáj az élet, ha bennem marad.

Nekem nem nyílik könnyű dalra a szám,
én nem dalolok szépen, mint csalogány,
az én hangom rekedten recseg, zörög,
mint az óljában a disznó, röfög.

Az én hangom ordít, üvölt, vonyít,
mint ólból kiűzött disznóé, visít,
mi tudja, hogy eljön a végzete már,
torkára böllér kése vár.

Hebeg a Lét

Hebeg a Lét. Hablatyol.
Össze-vissza hadar.
Nem érthető, amit mond.
Nem tudod, hogy mit is akar.

Zenélni küld, majd tornászol.
Egy lány eltaszít.
Köveket kalapálsz és táncolsz,
azt hiszed, a jövő hív.

Zenét szerzel, verset írsz,
de gyenge amatőr maradsz,
éjszakánként néha sírsz,
és kergeted az álmaidat.

Keresed, kutatod, de nem leled
saját életutad,
hiába kezdesz abba, ebbe,
az élet végül elszalad.

Mi értelme volt az egésznek?
Hiába is kérdezed.
Ha lenne, ami válaszolna neked,
hebegését úgysem értheted.

Diagnózis

Mára már te is belátod:
nem működött soha?
Hát hülye vagy te, kis barátom,
bár nem vagy ostoba.

Nem is tudom, akkor, azt
hogyan is képzelted el,
hogy ami nem működik azonnal,
az majd később megfelel?

Most már egyre kijjebb élsz
a házasságodon,
sivatagba költöztél,
ami az életedbe beosont.

Bármit szól, vagy tesz és
gondol, támadásnak veszed,
nincsen benned most már felé
semmiféle köszönet.

Most már minden szabad idődet
magadnak szenteled:
hát nem látod, hogy amit tönkre teszel,
az nem csak a saját életed?

A Gonosz feltámadott

                      "A jó számára nincs halál,
                       feltámad ő, s közöttünk jár."
Szuhanics Albert:Mért is lennél áldozat

A Gonosz újra feltámadott,
közöttünk jár ma is legott.
Hiába hajtjuk pokolra őt,
hogy ne rontson többé levegőt.

A jóság hangja ma oly csekély,
hogyha leszáll a sűrű éj,
az önzés árnya tör reád,
hogy legyűrje szíved halk szavát.

Utcán, tereken, amerre jársz,
színes virágot nem találsz,
ezernyi láb tapossa el,
a miértre senki sem felel.

De ne hidd, hogy övé a győzelem,
nem fog rajtunk győzni, nem!
Hiszem, hogy szívünk oly nemes,
elűzi azt mi rettenetes!

A versírás gyönyöre

Verset írni olyan, mintha szeretkezne az ember.
Elmond, megtesz olyasmit is, mit hétköznap nem mer,
és ha egy új mű elkészül, az kész kielégülés,
és amíg dolgozol rajta, az sem egy mélyrepülés.

Versíráskor más állapotban működik szervezeted:
egyetlen egy célra koncentrál idegrendszered.
Hogyha egyszer jól sikerült a koncentráció,
nem marad el a hallgatóságban sem az exultáció.

Ha igazán érzed a versbe írt ritmust és rímeket,
átélheted szerzőjével az élményeket,
amiken ő az írás alatt átesett egyszer már,
hogy kiírja magából mások számára léte egy pillanatát.




(exultáció=öröm, ujjongás)

Országértékelés fabijoe-módra

2011. május közepe felé járunk. A Moszkva térről elnevezett tervet kétszer dolgozták át, és még mindig nem mutatta be Orbán Viktor magyarul is, amit angolul már összecsinált. A "nem lesz megszorításról"  már vannak tapasztalataink, a munkanélküliség növekedéséről szintén. Az elmúlt egy év alatt a munkanélküliség elérte a rendszerváltás utáni csúcsot, és február eleje óta a szezonális munkák esetleges beindulása sem csökkentett rajta. A kormány, és annak munkahellyel rendelkező, jobboldali, konzervatív támogatói ugyan azt szajkózzák, hogy kötelesség a munka, és ezt a tákolmányba is beletették, mint anno a kommunisták, csak ők a munkavégzéshez való állampolgári jogot felejtették ki, nyilván, mert éppen munkahely teremtő gazdaságpolitikát képtelenek folytatni hozzá. Kényszermunkát teremteni már sikerült, igaz, a nagy gazdasági válság idején is volt, ahol gödröket ásattak a munkanélküliekkel, hogy betemettessék aztán velük. Van javaslatom ilyesmire: még párszor odébb kell rakni a Nemzeti Színházat (esetleg úgy, hogy most ne kerüljön szék majd oszlop mögé, mint a nyitó gálán volt), visszatömedékelni és máshol kifúrni néhány metró vonalat, és odébb hordatni a sárazsadányi szőlőhegyet, valami melegebb éghajlatú országba. Aki annak idején a kft-t támogatta, rögtön utána is mehetne melegebb éghajlatra.

A vörös iszap katasztrófa kezelésében csődöt mondott a belügyminiszter, azóta is rendszeresen kapja azokat a pofonokat, amelyeket főnöke másoknak ajánlgatott nagyszájúan alig néhány hónapja.
2010. máj. 18. "Két héten belül már érezni fogják az emberek, hogy javult a közbiztonság".
A törvényen kívül helyezett fekete ruhások vonulgatnak országszerte, a rendőrök valahogyan éppen akkor nem érnek rá eloszlatni a tömeget, mert nyilván sürgős biciklis bírságolhatnékjuk van. A belügyminiszterre legújabban már saját alkalmazottai is a vízcsapokat nyitották rá.

2011. május 11.-én ugyanezt a kijelentést nem mástól, mint Magyarország örökös miniszterelnökétől hallhatták az Ózdra meghirdetett nemzeti konzultáció résztvevői. A "konzultáció" legfontosabb kérdése természetesen megint nem az volt, hogy mikor áll elő a kormányfő pártja olyan gazdasági programmal, ami az egy éves helyben topogásból való elmozdulást eredményezi, és mikor lesz végre hajlandó az általa irányított ország legsúlyosabb társadalmi és gazdasági kérdéseivel foglalkozni oly módon, ahogyan arra a munkanélküliek nagy tömegeitől is megbízást kapott, hanem ismét a fasisztoid vesszőparipát vette elő: a cigánykérdést. Nem az a lényegi kérdés Ózd környékén tehát, hogy ez a terület évek óta az ország munkanélküliségtől legkeményebben sulytott területe, hanem a "cigánybűnözés". Amihez hasonlóan nyilván létezik a FIDESZ szótárában a "miniszterelnöki bűnözés" fogalma is (amikor egy hivatalban lévő miniszterelnök ígéri meg, hogy egy magánvállalkozás - aminek felesége történetesen társtulajdonosa - majd állami támogatást kap), valamint állami bűnözés, amikor egy község területén az állam nem biztosítja állampolgárai számára az iskoláztatáshoz való, alkotmányban szavatolt jogot, mivel az egyetlen iskolát átadja az egyháznak. A FIDESZ rendet ígér, a FIDESZ és Orbán Viktor rendjét, aki a "két pofonnal" mindmáig adós. A rendet újranyittatott fogdákkal, és nagyobb rendőri jelenléttel kívánja megvalósítani. Ismerős a program: amit nem tudunk elérni gazdasági-politikai módszerekkel, mert sem tudásunk, sem szándékunk nincs meg hozzá, azt majd rendészeti módszerekkel érjük el. A mocsok eltűnik akkor is, ha a szőnyeg alá söpörjük, és jóval kevesebb munkába kerül, mint a rendszeres takarítás. A két hét ismét terítékre került tehát. Várhatjuk a következő évet. Addigra már a Véderő barnaingesei szolgáltatják majd a rendet a koncentrációs táborok bejáratainál? Erre a Jobbik képviselőjének Parlament-beli felszólalása után meg is van minden esély, bár a FIDESZ legfontosabb társadalmi eredményéből az új Alkotmány hittudományi bevezetőjéből nyilvánvaló figyelmetlenségből kimaradt a cigányságra való utalás.

Az Orbán-kormány alatt folyamatosan drágul az élelmiszer Magyarországon, és a drágulás üteme is növekszik. A tavalyi év hasonló időszakához képest 4.7%-al nőttek az árak, a drágulás mértéke egyedül márciusban is meghaladta a 2%-ot. A cukor 70, a liszt 60, az idényáras élelmiszerek is 20%-kal kerülnek többe, mint egy éve.Egy év alatt 6,4%-kal nőttek az üzemanyag árak.

                                                 1 hónap  1 év

Élelmiszerek                                      1,2   9,4
Szeszes italok, dohányáruk                -0,5 -0,2
Ruházkodási cikkek                            4,0  2,2
Tartós fogyasztási cikkek                   -0,3 -1,4
Háztartási energia                               0,1  8,4
Egyéb cikkek, üzemanyagok               0,9  6,4
Szolgáltatások                                     0,3  2,0
Összesen                                           0,6  4,7


Mindez ismét a FIDESZ stratégiáját dicséri: az alapvető élelmiszer árak általános emelkedése legkevésbé a FIDESZ által preferált gazdagabb réteget, amit amúgy is adókedvezményekkel támogat, és legsúlyosabban a FIDESZ által gyűlölt, alacsony életszínvonalon, zömmel bérből és fizetésből élő vagy a kormány gazdaságpolitikája következtében továbbra is munka nélküli, kényszermunkára ítélt milliókat érinti, akiket a személyi jövedelemadó lineárissá tételével egészségügyi, oktatási, szociális és gazdaságpolitikáján felül még adópolitikájával is sarcol a kormány.
A tartós fogyasztási cikkek árcsökkenése és az alapvető élelmiszerek drágulása tökéletes összhangban áll Orbán Viktor és kormánya népnyúzó politikájával. Mint látszik, csökkent a szeszes italok, dohány termékek ára is. Ez nyilván Pártunk és Kormányunk egészségvédelemmel (lásd még: kórház bezárások) kapcsolatos politikájának szerves részét képezi: ha már gyógyulni nem gyógyul a magyar, mert nem tudja megvenni a gyógyszereket, legalább az egészségét tegye még könnyebben és gyorsabban tönkre (én is tudok rosszindulatú lenni!).

Az agrártermékek ára a KSH közleménye szerint az elmúlt évhez képest márciusra 48,2%-kal nőtt a tavalyi évhez képest, ami jó hír lehet az agrárgazdasággal foglalkozóknak, de kevésbé az élelmiszer fogyasztóknak. A drágulás okai között valószínűleg nem csak a belügyminisztérium irányítása alatt működő(?) katasztrófa megelőzés hathatós munkája nyomán bekövetkezett vörös iszap katasztrófa, hanem az időjárás is szerepet játszott.

Más: Cséfalvy Zoltán államtitkár szerint az Alkotmánybíróság határozata a visszamenőleges hatályú törvény másodszori megsemmisítéséről azért hibás, mert aki jól végzi a munkáját, úgyis talál munkát, aki pedig rosszul, annak nem jár végkielégítés. Szerinte tehát a 10 %-ot közelítő munkanélküliség mellett, aki jól dolgozik, és szereti a munkáját, az talál végzettségének megfelelő munkát. Az államtitkár úr valószínűleg ugyanúgy nem dolgozott még életében soha, mint a fideszes nyikhajok többsége, akik az egyetemi padból kerültek pártfunkcióba, képviselőnek vagy egyenesen bársony székbe, mint Lézer Jani, akinek azért kellett lézerblokkoló közpénzen vett autójába, hogy az előle menekülő munkát blokkolhassa vele. Hiszen, "aki nem vitte semmire az életében, az annyit is ér". Ő vitte: ez a kijelentése megmarad utána: 1999-es diplomájának megszerzése után azonnal az Országgyűlési Hivatal képviselői titkára lesz, majd 2000-ben belelép a FIDESZ-be és 2002-ben képviselővé választják. Mint ilyen, rendszeresen olyan fogalomról tart beszédeket, amit hírből sem ismer: a munkáról: soha nem dolgozott sem alkalmazottként de még csak vállalkozóként sem olyan területen, ahol valódi munkát: érték teremtő, céltudatos tevékenységet végeznek, tudjuk: használati cikkek előállításával, vagy szolgáltatásokkal. Még a közszférában végzett "tevékenysége" esetében is a Párt volt a munkáltató, mint annak idején a pártfunkciknál. "Kockáról kockára" történő építkezésében az a 18 millió forintos költségtérítés volt a meghatározó tétel, amit értékteremtő tevékenysége ellentételezéseként (lásd még munkabér avagy költségtérítés) kapott a mások által befizetett adó kárára. És, hogy szavamat ne felejtsem: mentesül a visszafizetés alól, a gondosan (általa is?) megalkotott összeghatár miatt.

A mélynövésű funkcijai ugyanúgy nyomulnak, mint annak idején a borzas emberei. Akkor is megjelent a mindent és mindenkit ellenőrizni akaró Párt. Egy a különbség: akkor pár éven belül hidak épültek, és helyreállt a közlekedés, eltűnt a munkanélküliség,  Most nem épülnek hidak, nő a munkanélküliség, de az Egy Párt ugyanolyan ódon vigyáz mindenre és mindenkire.

Ja, nem véletlen ilyen a hangneme az írásnak: ezeket a semmi embereket ugyanolyan módon zsigerből gyűlölöm, mint annak idején a megyei és kerületi párttitkárok körül lebzselő, vadászgató, dácsázó pártfunkcionárusok hadát. Semmi különbség nincs köztük, remélhetőleg ugyanúgy mennek a történelem szemétdombjára, mint amazok.

Reláció elmélet

Ha a jókból kivonod a boldogokat,
a halmazban bent vagyok,
de, ha metszetet képzel az elkárhozókkal,
a nevemet megkapod.

Ha az eszesek és az esztelenek
halmazát összeveted,
közös elemeket találhatsz bennük,
köztük az én nevemet.

Ha leszűkíted az embereket
eredményeik szerint,
és elhagyod az eredményeseket,
én ott vagyok megint.

Ha fosztóképzőt teszel a szóra,
mi örömtelit jelent,
és a jelzőt alkalmazod a jókra,
találkozol velem.

De, ha Te vagy a Rossz, én is rossz leszek,
és, hogyha közben jóvá leszel,
változásodat majd követem
és jóvá nemesedem.

Gyöngyfüzérben

Gyöngyfüzérben lenni
nem oly rossz dolog:
melleden pihenni,
hol szíved dobog.

Trófeaként fontad
füzérre szívemet,
hogy kebledre vontad
egykor fejemet.

Jó lenne?

Jó lenne még egyszer találkozni Veled
- magadat tőlem nem kell már féltened,
ha féltél is valaha tőlem egyáltalán,
vagy fölmerült benned az érzés egy délután.

Kérdezném, hogy hogy' vagy, mi is történt Veled,
mióta nem láttam két tiszta, szép szemed,
egy éve volt csak, vagy harminc talán,
hogy utólszor láttam arcod egy délután.

Jó lenne, ha egyszer karomba karolnál,
elmondanád azt is, mit akkor nem mondtál,
hallgatnám hangodat: mennyit is változott,
mióta az érzés szívemből távozott?

Vagy talán még mégsem távozott teljesen,
hiszen akkor, ottan nagyon beléd estem,
de mindez már rég volt, dobjunk fátylat rája!
Nem várhat az ember kétszer egy csodára.

Hogyha megölelnél egyszer még, jó lenne,
de talán senkinek sem lenne rá mersze,
hogy ennyi időnek hosszú távolából
kérje Tőled ezt, mit sosem kapott mástól.

Azt hiszem, jobb ez így: maradjunk ennyiben!
Mindegyikünk marad saját köreiben,
nem zavarjuk többé egymás éji álmát,
nem bolygatom én sem éltem hazugságát.

Autizmus

Tizenhat éves, és a lányok
kerülik, mint a tüzet.
Nem beszél, és ha megszólal,
sincs benne köszönet.

Egy kiló cukrot sem vesz a boltban:
nem is tudja, mi az.
Ha forró a leves, csak akkor fújja,
ha mondom. És nincs panasz,

hogy megégeti a száját néha,
csak fejét rázza ő,
hogy csökkenjen fájdalma így a
szintre, mi elviselhető.

Rongyosra hallgatott kazettáit
nyúzza szüntelen.
Az új dolgokra nem fogékony,
és nincs benne türelem,

de, ha fejébe veszi, hogy sétálni indul,
bárhogy is szakad az eső,
nincs, ami eltéríti szándékától,
ilyenkor türelmes ő:

Kivárja nyugodtan, míg megszánja
egy hozzátartozó,
és, ha indulhat végre máris irány a
kedvenc: a metró.

Ha kérded tőle, mit is szeretne,
mindig mutogat,
száját ritkán hagyják el
magától szavak,

bár utánad mondja, ha kedve van,
pár próbálkozás után
a nyelvtörőt, meg egy mondatot,
mint, hogy "Szevasz, kiskomám!"

Hogy élete a miénknél mennyivel
lesz majd nehezebb,
ezt a jövőt máma még
becsülni sem lehet,

hiszen, míg élünk, lélegzünk,
és szívünk dobog,
szolgálni fogjuk mindig őt,
amíg a Föld forog.

Különbség

(Bognár István: Szállni c. verse nyomán)

Ez a különbség köztem.
Nekem nincs életem.
Akármit is főztem,
most már csak azt eszem.

Harminc évem eltelt.
A fele, mint pokol.
Arra kelek reggel:
túl sok a gombócokból.

Nem tudom, mit tegyek.
El nem mehetek.
Túl magasak a hegyek.
Szélesek a tengerek.

Védekező állásban

Ugrásra készen, sáncok mögött élem az életem.
Mindegy a szándék: játék, ajándék, bárki is mondja nekem,
kész vagyok arra, hogy védjem a létem és toroljak támadást.
Puhány az akárki más lehet, én nem: várd csak a visszacsapást!

Senkiben nem hiszek, senkit el nem viszek magammal sehova én,
jöhet a támadás, úgysincsen senki más, akit megvédenék.
Ha megszólítasz, hát vigyázz nagyon, mert gyorsak a reflexeim:
ha nem vigyáz akkor a világból kiirtom, ki rosszallón reám tekint.

Párhuzamos élet

Folyton azon töprenkedem,
mily hiba követte el,
hogy becsület esett létemen,
és vezeklek életemmel?

Ha szemem nem lát az álmokra
egy-egy kései éjszakán,
nem számíthatok páromra:
Ő nem vigyáz már reám.

Tovább szaladni kellett volna
a villamos után,
lámpát nem váltani magamnak pirosra
a váltónál, bután.

Meddő, tudom, a gondolat,
hiába pörög agyam:
az az idő már rég elszaladt,
és most csak emésztem magam,

de nem maradt már lassan más nekem,
mint keresnem azt az utat,
amelyen az elágazástól életem
már virtuálisan halad.

Kocsmában

Kocsmapultot támasztom egyik nap délután,
a fejemből bámulok ki mereven, bután.
Nem vagyok egészen részeg - pár sör még meg nem árt -,
egészben nézem, mi a részem abban, mi ide cibált.

Hullámzik a nép nagyon a kocsmapult körül,
jól látszik az arcokon, hogy mindenki örül.
A szélesvásznú képernyőn rohangál két csapat
(ha nyúznának sem mondanám meg, kik is játszanak).

Korsóba nézve úgy tűnik, a sör elfogyott.
Csapos lány jön, kérdezget. Intek, kösz, jól vagyok.
Felmarkolom sapkámat (vagy kalapom talán?)
és felnézek a kéklő égre (már kint az utcán).

Úgy döntök, hogy itt az idő, haza indulok,
mára elhagyott az erő, úgysem alkotok
semmi hasznosat, mit eddig meg nem tettem már:
átvirrasztom úgyis majd megint az éjszakám.

Vagy ülök a gép előtt, egy kicsit netezem,
feltöltöm ezt a versem, a webre egyenesen,
vagy ezúttal olvasom majd mások írásait,
rendbe szedni életem hátha kicsit segít.

Éjféltájt ha majd az ágyba belezuhanok,
elalszom azonnal talán, ez így frankó dolog,
lenne: nem kell megint azon járjon az agyamnak órákon át,
hogy is kellene állítani életem kormányrúdját.

Örök miértek

Magadhoz miért hívtál,
hozzám jó miért voltál,
ha most eltaszítasz?

Csókokat miért adtál,
öledbe miért vontál,
hogyha most megtagadsz?

Szemembe miért néztél,
szerelmet miért kértél,
hogyha most elhagytál?

Mellettem miért éltél,
emberré miért tettél,
hogyha most vége már?

Útra készen?

A kéklő égen sárga Nap ragyog,
felhőt a szellő messze hajt.
Miért is támadják agyam kérdések folyton:
ki is vagyok, és utam merre tart?

Képet hiába festenék
magamról: képmásomat
jobban őrzi, mint bármi festék
a néhány gondolat,
miket majd itt hagyok örökbe,
ha lesz, kire,
szavakkal szívébe jegyezve be
emlékemet.

Meg kell még keresnem azt a rézpénzt,
amit majd számba vehetek
- kifizetni vajon elég a révészt? -,
amikor elmegyek.
Túlparti kapun álló,
két fejű szörnyeteg,
mikor mérlegre tész,
felzabálod, vagy átengeded
majd rajta szívemet?