Országértékelés fabijoe-módra

2011. május közepe felé járunk. A Moszkva térről elnevezett tervet kétszer dolgozták át, és még mindig nem mutatta be Orbán Viktor magyarul is, amit angolul már összecsinált. A "nem lesz megszorításról"  már vannak tapasztalataink, a munkanélküliség növekedéséről szintén. Az elmúlt egy év alatt a munkanélküliség elérte a rendszerváltás utáni csúcsot, és február eleje óta a szezonális munkák esetleges beindulása sem csökkentett rajta. A kormány, és annak munkahellyel rendelkező, jobboldali, konzervatív támogatói ugyan azt szajkózzák, hogy kötelesség a munka, és ezt a tákolmányba is beletették, mint anno a kommunisták, csak ők a munkavégzéshez való állampolgári jogot felejtették ki, nyilván, mert éppen munkahely teremtő gazdaságpolitikát képtelenek folytatni hozzá. Kényszermunkát teremteni már sikerült, igaz, a nagy gazdasági válság idején is volt, ahol gödröket ásattak a munkanélküliekkel, hogy betemettessék aztán velük. Van javaslatom ilyesmire: még párszor odébb kell rakni a Nemzeti Színházat (esetleg úgy, hogy most ne kerüljön szék majd oszlop mögé, mint a nyitó gálán volt), visszatömedékelni és máshol kifúrni néhány metró vonalat, és odébb hordatni a sárazsadányi szőlőhegyet, valami melegebb éghajlatú országba. Aki annak idején a kft-t támogatta, rögtön utána is mehetne melegebb éghajlatra.

A vörös iszap katasztrófa kezelésében csődöt mondott a belügyminiszter, azóta is rendszeresen kapja azokat a pofonokat, amelyeket főnöke másoknak ajánlgatott nagyszájúan alig néhány hónapja.
2010. máj. 18. "Két héten belül már érezni fogják az emberek, hogy javult a közbiztonság".
A törvényen kívül helyezett fekete ruhások vonulgatnak országszerte, a rendőrök valahogyan éppen akkor nem érnek rá eloszlatni a tömeget, mert nyilván sürgős biciklis bírságolhatnékjuk van. A belügyminiszterre legújabban már saját alkalmazottai is a vízcsapokat nyitották rá.

2011. május 11.-én ugyanezt a kijelentést nem mástól, mint Magyarország örökös miniszterelnökétől hallhatták az Ózdra meghirdetett nemzeti konzultáció résztvevői. A "konzultáció" legfontosabb kérdése természetesen megint nem az volt, hogy mikor áll elő a kormányfő pártja olyan gazdasági programmal, ami az egy éves helyben topogásból való elmozdulást eredményezi, és mikor lesz végre hajlandó az általa irányított ország legsúlyosabb társadalmi és gazdasági kérdéseivel foglalkozni oly módon, ahogyan arra a munkanélküliek nagy tömegeitől is megbízást kapott, hanem ismét a fasisztoid vesszőparipát vette elő: a cigánykérdést. Nem az a lényegi kérdés Ózd környékén tehát, hogy ez a terület évek óta az ország munkanélküliségtől legkeményebben sulytott területe, hanem a "cigánybűnözés". Amihez hasonlóan nyilván létezik a FIDESZ szótárában a "miniszterelnöki bűnözés" fogalma is (amikor egy hivatalban lévő miniszterelnök ígéri meg, hogy egy magánvállalkozás - aminek felesége történetesen társtulajdonosa - majd állami támogatást kap), valamint állami bűnözés, amikor egy község területén az állam nem biztosítja állampolgárai számára az iskoláztatáshoz való, alkotmányban szavatolt jogot, mivel az egyetlen iskolát átadja az egyháznak. A FIDESZ rendet ígér, a FIDESZ és Orbán Viktor rendjét, aki a "két pofonnal" mindmáig adós. A rendet újranyittatott fogdákkal, és nagyobb rendőri jelenléttel kívánja megvalósítani. Ismerős a program: amit nem tudunk elérni gazdasági-politikai módszerekkel, mert sem tudásunk, sem szándékunk nincs meg hozzá, azt majd rendészeti módszerekkel érjük el. A mocsok eltűnik akkor is, ha a szőnyeg alá söpörjük, és jóval kevesebb munkába kerül, mint a rendszeres takarítás. A két hét ismét terítékre került tehát. Várhatjuk a következő évet. Addigra már a Véderő barnaingesei szolgáltatják majd a rendet a koncentrációs táborok bejáratainál? Erre a Jobbik képviselőjének Parlament-beli felszólalása után meg is van minden esély, bár a FIDESZ legfontosabb társadalmi eredményéből az új Alkotmány hittudományi bevezetőjéből nyilvánvaló figyelmetlenségből kimaradt a cigányságra való utalás.

Az Orbán-kormány alatt folyamatosan drágul az élelmiszer Magyarországon, és a drágulás üteme is növekszik. A tavalyi év hasonló időszakához képest 4.7%-al nőttek az árak, a drágulás mértéke egyedül márciusban is meghaladta a 2%-ot. A cukor 70, a liszt 60, az idényáras élelmiszerek is 20%-kal kerülnek többe, mint egy éve.Egy év alatt 6,4%-kal nőttek az üzemanyag árak.

                                                 1 hónap  1 év

Élelmiszerek                                      1,2   9,4
Szeszes italok, dohányáruk                -0,5 -0,2
Ruházkodási cikkek                            4,0  2,2
Tartós fogyasztási cikkek                   -0,3 -1,4
Háztartási energia                               0,1  8,4
Egyéb cikkek, üzemanyagok               0,9  6,4
Szolgáltatások                                     0,3  2,0
Összesen                                           0,6  4,7


Mindez ismét a FIDESZ stratégiáját dicséri: az alapvető élelmiszer árak általános emelkedése legkevésbé a FIDESZ által preferált gazdagabb réteget, amit amúgy is adókedvezményekkel támogat, és legsúlyosabban a FIDESZ által gyűlölt, alacsony életszínvonalon, zömmel bérből és fizetésből élő vagy a kormány gazdaságpolitikája következtében továbbra is munka nélküli, kényszermunkára ítélt milliókat érinti, akiket a személyi jövedelemadó lineárissá tételével egészségügyi, oktatási, szociális és gazdaságpolitikáján felül még adópolitikájával is sarcol a kormány.
A tartós fogyasztási cikkek árcsökkenése és az alapvető élelmiszerek drágulása tökéletes összhangban áll Orbán Viktor és kormánya népnyúzó politikájával. Mint látszik, csökkent a szeszes italok, dohány termékek ára is. Ez nyilván Pártunk és Kormányunk egészségvédelemmel (lásd még: kórház bezárások) kapcsolatos politikájának szerves részét képezi: ha már gyógyulni nem gyógyul a magyar, mert nem tudja megvenni a gyógyszereket, legalább az egészségét tegye még könnyebben és gyorsabban tönkre (én is tudok rosszindulatú lenni!).

Az agrártermékek ára a KSH közleménye szerint az elmúlt évhez képest márciusra 48,2%-kal nőtt a tavalyi évhez képest, ami jó hír lehet az agrárgazdasággal foglalkozóknak, de kevésbé az élelmiszer fogyasztóknak. A drágulás okai között valószínűleg nem csak a belügyminisztérium irányítása alatt működő(?) katasztrófa megelőzés hathatós munkája nyomán bekövetkezett vörös iszap katasztrófa, hanem az időjárás is szerepet játszott.

Más: Cséfalvy Zoltán államtitkár szerint az Alkotmánybíróság határozata a visszamenőleges hatályú törvény másodszori megsemmisítéséről azért hibás, mert aki jól végzi a munkáját, úgyis talál munkát, aki pedig rosszul, annak nem jár végkielégítés. Szerinte tehát a 10 %-ot közelítő munkanélküliség mellett, aki jól dolgozik, és szereti a munkáját, az talál végzettségének megfelelő munkát. Az államtitkár úr valószínűleg ugyanúgy nem dolgozott még életében soha, mint a fideszes nyikhajok többsége, akik az egyetemi padból kerültek pártfunkcióba, képviselőnek vagy egyenesen bársony székbe, mint Lézer Jani, akinek azért kellett lézerblokkoló közpénzen vett autójába, hogy az előle menekülő munkát blokkolhassa vele. Hiszen, "aki nem vitte semmire az életében, az annyit is ér". Ő vitte: ez a kijelentése megmarad utána: 1999-es diplomájának megszerzése után azonnal az Országgyűlési Hivatal képviselői titkára lesz, majd 2000-ben belelép a FIDESZ-be és 2002-ben képviselővé választják. Mint ilyen, rendszeresen olyan fogalomról tart beszédeket, amit hírből sem ismer: a munkáról: soha nem dolgozott sem alkalmazottként de még csak vállalkozóként sem olyan területen, ahol valódi munkát: érték teremtő, céltudatos tevékenységet végeznek, tudjuk: használati cikkek előállításával, vagy szolgáltatásokkal. Még a közszférában végzett "tevékenysége" esetében is a Párt volt a munkáltató, mint annak idején a pártfunkciknál. "Kockáról kockára" történő építkezésében az a 18 millió forintos költségtérítés volt a meghatározó tétel, amit értékteremtő tevékenysége ellentételezéseként (lásd még munkabér avagy költségtérítés) kapott a mások által befizetett adó kárára. És, hogy szavamat ne felejtsem: mentesül a visszafizetés alól, a gondosan (általa is?) megalkotott összeghatár miatt.

A mélynövésű funkcijai ugyanúgy nyomulnak, mint annak idején a borzas emberei. Akkor is megjelent a mindent és mindenkit ellenőrizni akaró Párt. Egy a különbség: akkor pár éven belül hidak épültek, és helyreállt a közlekedés, eltűnt a munkanélküliség,  Most nem épülnek hidak, nő a munkanélküliség, de az Egy Párt ugyanolyan ódon vigyáz mindenre és mindenkire.

Ja, nem véletlen ilyen a hangneme az írásnak: ezeket a semmi embereket ugyanolyan módon zsigerből gyűlölöm, mint annak idején a megyei és kerületi párttitkárok körül lebzselő, vadászgató, dácsázó pártfunkcionárusok hadát. Semmi különbség nincs köztük, remélhetőleg ugyanúgy mennek a történelem szemétdombjára, mint amazok.