Munka, Szabadság, Szerelem

Nem vagyok sem őrült, sem skizofrén,
bár vannak rossz napjaim,
hogy szürkének látom az életet én,
s a jövőt, mi reám tekint.

Ha munkámat nézem, mint életem
egy lényegi elemét,
panaszra nem lehet okom nekem:
a munka több, mint elég.

Ha azt veszem, mire készültem én
hosszú éveken át,
és nem végezhettem el még a felét
sem, s másra hagyok munkát,

a képet nem árnyalja rózsásra,
amit magamról festhetek,
de élni elég; nem szorulok másra,
és felnőtt az öt gyerek.

A második dolog az a szabadság.
Szabadnak születtem én.
Hogy miről gondolom azt, hogy igazság,
az szuverén vélemény.

Hogy harminc év után most megint csak más
magyarázgatja nekem,
hogy mi a magyarság, és mi az igazság,
ezt nem fogadja el szívem.

Volt már ez így ebben a hazában
hosszú időn át,
hogy sokaknak akadt meg gombóc a torkában
a szóra, hogy "szabadság".

Ha nem alakíthatod életedet,
úgy, ahogy te szereted,
a szabadság eszménye szép lehet
másnak, de nem neked.

Ha nem mondhatom el szabadon,
miről mit gondolok,
mert megszabja azt egy hatalom,
hogy mi az, mi helyes dolog,

a szabadság fogalma messze száll,
de mindig lesz oly erő,
mi a kényszernek akkor is ellenáll,.
hogyha az lehengerlő.

A harmadik dolog a szerelem:
volt már az első helyen.
"Szabadság, szerelem" ez "kell nekem",
hirdette szertelen

a költő, akinek hitét sokan
idézik iskolák,
de kevesen értik: a kettő hogyan
egy: szerelem és szabadság:

Ha nem lehetsz szabad, nincs szerelem,
és fordítva is igaz:
Ha nincs akit szabadon megszeretsz,
nem leszel soha szabad.