Amikor szól a hegedű,
arcomról hervad a derű.
Szívemet bánat járja át,
amikor hallom dallamát.
Ha a bőgő is felbrummog,
könnyebbednek mind a gondok.
Hogy kiméri az ütemet,
elfelejtem bús létemet.
S mikor megszólal a brácsa,
összetörik szívem rácsa.
Messzire száll mind a bánat,
a helyébe öröm támad.
.. és a cimbalom ??:-) Az igazán jó hegedűnek illata van, és talán az egyetlen hangszer, ami minden zenei stílusba belefér, klasszikustól, a "death metálig" Meg tudom szólaltatni, de nem profi módon, sajnos. És a "Hungarian Blues"? - csak az amit a cigány húz...
VálaszTörlésValaha én is tanultam (egészen kis koromban) hegedülni, de utáltam gyakorolni, így aztán három év után föladtam. Azóta is volt kezemben, olyan 10-egynéhány éve egyszer elkezdtem megint próbálkozni rajta, és én lepődtem meg legjobban, hogy felismertem a dallamokat, amiket kottából eljátszani próbáltam :-)
VálaszTörlés:))) Ez akkor olyan mint a biciklizés,azt sem felejti el az ember ha egyszer megtanulta....állítólag!:)
VálaszTörlésSajnos: nem. Hiába tudnád még az egykori vizsgadarabok ujjrendjét, ha az ujjaid nem engedelmeskednek, és egyszerűen nem mozognak úgy, ahogy kellene. A biciklizést nem lehet elfelejteni, a parasztkantáta ujjrendjét sem felejtettem el, de elég nehezen tudnám tisztán eljátszani gyakorlás nélkül.
VálaszTörlésOlyan ez, mint a színpadi tánc, vagy a szertorna (mindkettőben volt több-kevesebb részem): A mozdulatok egy részére emlékszik a "testem": tudom, hogyan kellene csinálni a nyújtón a hosszúbillenést, de már tizenöt éve sem sikerült megcsinálni a strandon :-). Pedig ehhez erő sem igazán kell, csak a technika, amit valaha profin tudtam.
A tánc figurákkal meg fordított a helyzet: van olyan figura, amit pontosan tudom, hogy kellene csinálni, csak nem vagyok elég erős (robbanékony) hozzá, hogy ritmusban meg tudjam csinálni, pedig nem felejtettem el, és nem csak az agyam, a testem is emlékszik rá, mégsem elég.