Már megint el vagyok önmagamtól telve:
milyen nagyszerű verseket írok.
Pedig ez mind csak ócska naplójegyzet:
hogy' mutassak utat, ha magamnak se' bírok?
Nem feltétlenül szükséges persze
a költőnek másokat tanítani.
Nem teszi? Hát másnak lesz majd mersze
az embert a másikra uszítani.
Táncolnak a kamatlábak egyre,
úgy szorít a lét, akár a farakás.
Ha nem mutatsz kiutat semerre,
mutat majd bikacsökkel valaki más.
Isten lángoszlopnak teremté a költőt,
ki a valóság szövedékén világít át.
Fénye bejárhat több emberöltőt,
hogy meglásd te is a harmóniát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.