Olajozottan fordulnak a fogaskerekek,
a szelepen most gőz sivít.
A hajtókar mozdul, a padló remeg.
A kazánnál még félek kicsit.
A gép egyenletesen dohog,
hajtja a kazánban feszülő
gőz, alatta örök tűz lobog;
táplálja azt az emberi erő.
Mint maga az ördög, fekete és csillog a
verejtéktől a fűtő teste,
ahogy a vörös torokba dobja
lapáttal a szenet reggel, este.
Mozgása pontos, és nem siet soha;
karjában duzzadó izom;
mikor a szívlapátot a szénbe tolja,
a kazánajtót máris nyitom.
Forróság vág végig testemen,
az izzó hő dől felém,
a kar és lapát csak lendül egyet,
és a kazánba repül a szén.
És ez így megy nap-nap után,
megállni sosem lehet,
tápláljuk ketten folyton a kazánt.
A hajó megy, irány kelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.