Van, hogy a költő írja a verset,
kutatva, keresve a szép szavakat,
máskor az Isten se venne rá merszet,
állítani, hogy ő írja a dalokat.
Van, hogy a munka abba marad,
mert nem jön a ritmus, hiányzik a rím,
máskor a gondolat magával ragad,
töprengeni sem kell: magadtól írsz.
Ha a téma, mit versbe szeretnél szedni,
megfogja valóban fantáziád,
a sorok csak jönnek maguktól, s ennyi
a vers, amit készen kap a világ.
Máskor egy érzés nyugodni nem hagy,
s szavakba hiába öntöd megint:
olyan ez, mint mikor karmester vagy,
indítanál, s a zenekar visszaint.
Az igazán szép a dologban, amikor
szárnyal a szó, és úgy adja magát
a téma, hogy csak alig követed tollal,
ahogy az elméden folynak a verssorok át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.