Hogy' tudhatnék én mesélni
gömbölyűt és színeset,
ha a létből én űztem ki
mindenféle örömet?
Ablakon túl hiába is harsog
zsendülő tavasz,
a szívemben sötét honol,
a forrása ugyanaz,
mint volt éve, vagy régebben,
tíz éve is már talán,
mikor véget ért az élet
egy napom éjszakáján.
Azóta várom az igét,
ami nem jön soha már,
hogy elhozzon számomra még
egy igaz föltámadást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.