Kértem én, hogy megszülessek?
Nem is kérhettem ilyet soha.
Ha lett volna mód rá, hogy ilyet tehessek,
sem lehettem volna ennyire ostoba.
Miért is jobb a nem-létnél az élet?
Hisz nem más az: csak gyötrelmes robot,
ha önnön magányodba zárva éled.
Az élet szép, tudom, ha szíved másért dobog.
Szép momentum van minden életben, persze.
Egy-két nap egy évben, talán.
Mintha levegőhöz jutnál egy-egy percre,
aztán mehetsz vissza a víz alá.
Képzelheted magadat hősnek,
aki fönn áll magas bástya fokán
megvívni támadását gonosz őserőnek,
mi éjszakánként lelkedért vív csatát.
Kitartásáért illeti őt dicséret,
de vajon küzdelmében boldog ő?
Pár év, és szenny mocskol be minden vértet,
hiába volt ifjúság, szépség és erő.
Az én szívemben nem dúl rossz és jó csatája.
Én nem vagyok az az őr a várfokon:
lelkemet csak vágy-keselyű karma üti, vágja.
Pajzs a vers csak, ami felfog pár pofont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.