Írhatnék? Ihatnék? Osztán Minek?

Írhatnék verset a forró nyárról,
a ragyogó tavaszi napsugárról.
Arról is szólhatna most már egy dal,
hogy telve a pohár pálinkával,
mert jó a jó bor is, főleg, ha vörös,
de a papramorgó jobb, ha jó büdös,
mert kimossa fejedből mindazt a jajt,
amit a szíved oda felhajt.

És tényleg! Ha egyszer tartok a bornál,
miért is ne teljen meg véle a pohár?
Gyereket fektetni úgy is tudok;
elég, ha egy józan: s én nem vagyok.
Elhúzott mindenki itthonról mára,
mindenki elment a - ne vedd a szádra!,
egyedül körmölök itthon, megint.
Senki sincs most sem itt, aki megint:
Már megint mi a jó fenének írsz?
Azt hiszed jobb, hogyha naponta sírsz,
és nem fogod fel, hogy vége már:
elmúlt az élet, elmúlt a nyár?

Ez megint nem vers, a fene bele!
Csak ócska firkálmány: a hegynek leve
teszi, hogy ilyen kuszák a sorok,
meg az, hogy már megint csak magam vagyok.