2011. május 19., csütörtök
Attól félek
Attól félek, ha nincs több vers,
nem leszek már senki.
Ugyanúgy, mint ahogy eddig,
el fognak feledni.
Nem tettem le semmit soha
semmilyen asztalra.
Nem volt becsvágy bennem, noha
jobb lehettem volna.
Jól tudom: a szeretethez
nem kell teljesítmény,
de, ha az első nincsen meg,
jól esik egy pótlék.
Mikor gratulálnak nékem:
"jól sikerült", "tetszett",
egy kicsit úgy érezhetem:
van, ki szeret engem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
"egy kicsit úgy érezhetem:
VálaszTörlésvan, ki szeret engem."
Hát azért betűzgetjük az irományaid, mert jók, szerintünk. Mibe tellene nekünk, ha nem "teccenének", - simán messziről elkerülnénk, és észre sem vennéd...Ha most "homocekszuálisnak" tartanak a többiek, akkor is leírom, igen van ki szeret téged...
Apropo: igazából nem szántam provokációnak, meg hűség nyilatkozat kikényszerítésnek a verset, tényleg :-)
VálaszTörlésNe félj, Joe!
VálaszTörlésUgyan már Joe!:) Ha elfogy az ötleted a versírásra akkor se félj! Csak maradj köztünk.Mi téged magadért szeretünk!
VálaszTörlésCsak szólj hozzánk és mi vissza szólunk, vagy ha szólunk hozzád szólj hozzánk!:)
De már megint jó kis verset blogoltál össze!:)
Tudom, hogy nem vagy hívő, de mégis hoztam egy jó kis videót, (egy nagyon aranyos mesét, amit most dolgoztak át videóvá) hátha
VálaszTörléstalálsz benne felemelő gondolatokat... Az a címe:
Értékes vagy!
http://vimeo.com/7263521
Úgy szeretem M. Lucadó meséit.
http://fabijoe.multiply.com/journal/item/200/Tudd_hogy_Te_is
VálaszTörlésHa nincs is többezres rajongótáborod, azért a keménymag itt van:-))
VálaszTörlésHéjahó, héjahó, éljen "fabijoe"!!!
VálaszTörlésÉn csak maghéj vagyok!:))))
VálaszTörlés