Nem érdekel

Nem érdekel, így magamról már nem beszélek.
Hiába éltél már velem ennyit,
mi másnak talán egy egész élet.
Nem tudsz Te ma sem rólam szinte semmit:
hogyan élek, mint gondolkodom,
hogyan telnek hétköznapjaim.
Mi a munkám, most min dolgozom,
és miről szólnak az álmaim.

Sokáig nem gondoltam arra,
hogy mire jó így ez az egész?
Nem néztem sem jobbra sem balra,
csak ballagtam: élni kell, és kész.

De mostanában egyre inkább érzem,
hogy egyre kevesebb az idő,
hogy hagyjam azt is megfagyni a jégben,
ami talán még megmenthető.

Másfél évtizede érzem
olyan egyedül magam,
hogy hányinger fog néha el,
ettől az élettől zúg fejem, és fáj hasam.

Már megint csak panaszkodom.
Bizony ebből úgysem sül ki semmi jó,
de hiába csillogna napfény a romokon:
ha nincs tető, befúj a szél és behull a hó.