Kis szobámba egész évben nem süt be a Nap,
hiába is tárom tágra az ablakomat.
Szűk az udvar, túl közel a szomszéd ház fala,
csak távolról száll be hozzám a rigó dala.
Amikor a kéklő égről a nap süt le ránk,
olyankor én távol járok, üres a szobám.
Csendes, nyári estén, mikor tücsök hangja száll,
a tűzfalra rávetül egy sápadt holdsugár.
Hogyha a szél elfújja a füstfellegeket,
tágra tárhatom ablakom, s véle szívemet,
s a falak között milliónyi csillag felragyog
fönn az égen, mondhatom csak: most boldog vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.