A kéklő égen sárga Nap ragyog,
felhőt a szellő messze hajt.
Miért is támadják agyam kérdések folyton:
ki is vagyok, és utam merre tart?
Képet hiába festenék
magamról: képmásomat
jobban őrzi, mint bármi festék
a néhány gondolat,
miket majd itt hagyok örökbe,
ha lesz, kire,
szavakkal szívébe jegyezve be
emlékemet.
Meg kell még keresnem azt a rézpénzt,
amit majd számba vehetek
- kifizetni vajon elég a révészt? -,
amikor elmegyek.
Túlparti kapun álló,
két fejű szörnyeteg,
mikor mérlegre tész,
felzabálod, vagy átengeded
majd rajta szívemet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.