A kopasz énekesnő
a pódiumra lépett.
Ha hallottál már eddig
szívfájdítóan szépet,
hát elfelejthetted mind,
hogy megszólalt a dallam;
a vezeték megrezgett
bevakolva a falban.
Ott állt az énekesnő,
és szárnyalt fenn a hangja,
és eleredt az eső,
elázott, mint a hangya
a díszbe öltözött nép
a hangverseny teremben.
Hogy énekelt, volt oly szép,
mint soha életemben.
És véget ért az este,
kihunytak mind a fények.
Az énekesnő teste,
mint mikor a lélek
elszáll belőle végül,
oly töppedt lett, kiszáradt,
de koncertjéből épült
föl lelkedben a várad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.