2018. március 12., hétfő

Várok a télre

Még mindig kavarog minden.
A szám: húsz-tizenhárom.
A semmi a tény; más nincsen:
ami szívemen, sincsen a számon.

Vad dobogását hallani most
rossz fele száguldó lovasoknak:
kinti sikert a kéz, ami oszt,
akkor nyújt, ha pokolra robognak.

Mocsokba fúl az élet,
rég leszakadt a padló.
Csak tekeregsz, mint a féreg.
Pata tapos. Sok vad ló.

Bent is a kinti gyalázat,
mely harangot nem ver félre,
de nem is csitítja a lázat
a semmi.
                Csak várok a télre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.