Volt ilyen.
Hogy vártam volna rá havas esőben,
alig hiszem,
de benne él szívemben a vágy
még ma is,
nem lett kemény, még most is lágy,
és nem hamis.
Nőnek négynek vittem virágot
eddig összesen.
Öt volt, akiért bánat rágott,
hogy nem lett kedvesem.
Három jól megszomorított,
és egy elhagyott,
fejemre sötét éjt borított,
hogy szívem megfagyott.
Most e versem adom át,
mint csokromat.
Így ünneplem a csodát,
és kívánok sokat
boldogságból, és szerelmet
annak is, aki
az én szívem törte össze,
mert megérdemli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.