Elmedübörgés

Villamos dübörög, ajtó szisszen.
Surrog sok gumikerék.
Egyetlen percnyi csended sincsen,
a zajból sosem elég.

Telefon csönget, a füldugókból
hangos rockzene száll,
öt lépésre a fiatal úrtól
hallom, ez hörgő metál.

Hangos a szöveg a hangszóróban:
használd az összes ajtót!
Plakátok üvöltik az arcomba,
nem migráncs vagyok, nem tót!

Kukáskocsin szisszen, morran
a légfék meg a motor,
tülköl egy kürt, felnézek, jól van,
nem én vagyok botor.

Sípol a fül. Még ép elmében
zakatol a gondolat:
hol van már a beígért éden!
Mindenütt ricsaj fogad.

Mint szövőszék, kattog az elme,
fűz, szakít szálakat.
Elment régen az élet szerelme,
vissza csak a zaj maradt.

Még a csend is üvölt a fejben:
ennyit érsz te magad!
Minden pillanat csak légy a tejben.
A tej elfogy, a légy marad.

Egy perc csöndet! Az Istenre kérem.
Csituljon végre a kín
a fejben, ha nem is az utcán, téren,
hogy ne várjon végül a sín!