tövükben tócsákba összegyűl.
Kiszárad bizonyos fokig,
vagy világunk benne elmerül.
Egyre csöpög a fájdalom,
mint októberi, hideg eső.
Versbe írását vállalom,
bár földre húz, nem fölemelő.
A fákról fájdalom folyik,
végigpereg ráncos törzseken.
Ismételheted tébolyig,
hogy régen elmúlt a szerelem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.