Gyárak udvarán itt vad komondorok,
az ablak mind törött, a csarnok néma.
Messzeségből vonatfütty hallik néha,
nem száll a füst, nem morognak gépsorok.
A gyárak udvarát ma itt a por lepi.
Lepi a por a gépsorok hűlt helyét,
az őrkutya a porba ejti itt fejét,
nincs sehol se mozgás erre, emberi.
Elrepült hiába három évtized.
Csak nő a gyötrelem itt, a végeken,
még ma is nyomorról szól az énekem,
ki lesz, aki a szenvedésért fizet?
A gyárak udvarán bús komondorok,
itt a szív is megállt. Régen nem dobog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.