mint lombját siratja a tar fa télen.
hiszen megérkezett végleges telem;
hogy jöhetne még új tavasz, azt kétlem.
Zord hideg tört ágaimra hirtelen,
nem vészelhettem át a telet épen.
Elveszítettem az összes levelem,
kiszáradt avarrá vált mind a szélben.
Mi várhat rám még oly sok hosszú évre,
ha egyszer már tovatűnt a forró nyár,
ha szirmaim már messze szálltak szélben,
és kihűlt helyükkel emlékszem csak rád?
Tavaszt nem várva állok itt, a télben,
hogy fejsze vágja fel majd e korhadt fát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.