Tétován bolyong, kering a gondolat
leírni végre mind a gondokat;
talán kis megnyugvásra lelni végre,
amíg majd el nem jön a vége.
Az olykor lengén lebbenő lepel
mögül a szellő néha rád lehel;
szólít egy más világnak érzete
a szív, az elme megrendül bele.
Decrescendo arpeggiók zongorán,
aztán elúszik légbe mindahány;
elmúlik végleg majd a pillanat,
és még az visszfény sem marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.