2018. március 16., péntek
Március
Alkony. Az ég, mint véres vizelet
veseleverés után.
Végigvonult a gyűlölet menet
fél Pesten és negyed Budán.
"A vérükön, meg a taknyukon" -
ünnepi szónokuk beszél.
A föltekert NATO-szögesdrótokon
csillan a Nap, és zizeg a szél.
Ünnepel Magyarország. Taknyos,
véres zászlók lengnek,
ordító plakátoktól hangos
az utca, amerre a gyűlölködők mennek.
A térre lépnél? Jaj lesz neked!
Szétzúz majd a polgár-vasököl.
Az ország fele nyomorog, retteg,
negyede meg buta ökör.
A gödör már újra kiásva.
Dögszagú gyűlölet fanatizál,
szomszédot tapos földbe újra társa,
ha az a kertkapu előtt megáll.
Mintha visszatértek volna
a véres vörösesbarna idők,
uszít kaszára, szuronyra újra
pár senkiházi, alja, rongy ripők.
A buta, birka tömeg meg barom mód örül,
hogy hajcsárja ma még másra lövet,
és hogy megint nem élhet emberül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.