Messze a nyár már. S bár a fa újra kizöldül az erdőn,
végső tél közelít.
Fák tetején most hajnaltájt még izzik a napfény,
mégis az éj tele vár:
fényes csúcsról völgybe vivő ösvényre ma lépünk.
Mélybe vezet ez az út.
Míg tegnap szép nőt ölelésem vitt fel az égig,
emlék mára csupán.
Holnap számolom azt, még hány lépés van a végig,
sírhatok érte bután,
mert elmúlt az a perc, amiben volt teljes a létem,
s nem jön vissza se már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.