Nem polcra tettem, az asztalomra.
Magamnak mondtam: vigyázz, levered!
Ma sem úgy emlékszem rá, mint lomra.
Nem fényezgettem talán eleget,
bár úgy vártam minden alkalomra,
amikor a kezembe vehetem,
ezzel hajtottam fejem álomra.
Levertem. Nem nyúltam hozzá szépen.
Megsérült, asztalomról leesett.
Visszagurulni hiába kértem,
megkopott, és csúnyán be is repedt.
Más fényezi most, én azt remélem,
és hogy kezében fényesen ragyog,
mert meleg fényét, úgy vélem, érzem
még akkor is, ha sötétben vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.