Háttérzaj

Ez nem a csermely csobogása,
nem a szél susogása az erdő levelei között,
és nem a völgyek visszhangozzák
az égbe meredő csúcsok lavináinak dörejét,
hogy a völgylábon megbúvó falvak
templomtornyaiban mozdulatlan harangok
megrezdüljenek tőle,
nem a föld moraja,
a bányaomlásé,
amelytől fölkapják a kérődző barmok fejüket a réten,
és elhallgat egy pillanatra
a madarak csevegése a faágakon,
amíg a tárnából füstösen-véresen előbukkanó
utolsó túlélő után lent maradt
emberre várakozó özvegye föl nem sikolt,
és el nem alél a rettenettől;
nem az atomrobbanás távoli villanásának
gyomrot megremegtető döreje,
nem az érmék csengése a fél karú rabló perselyében,
nem bankók zizegése a pénzváltóknál,
vagy az elektronok surrogása
a bankok számlázó programjai által meghajtott
számítógépek mikroprocesszoraiban,
ez azoknak a lányoknak, nőknek, asszonyoknak
suttogása, kiáltása, zokogása, sikolya,
akik az elmúlt háromszázhatvanöt napban
elsuttogták, kiáltották, zokogták,sikoltották,
vagy egyszerűen csak kimondták a szót
valamelyik földi nyelven:
szeretlek.