Jól tudom én, drága, az élet
messzire vitt el tőlem téged.
Mégis a szívem még megdobban,
hogyha a vágy hív: lehetne jobban?
Jól tudom én, más ez a két út,
nem lehet szép az az élet, amely rút,
mégis, az érzés néha feléled,
ismét látom kedves képed.
Jól tudom én, hogy elmúlt régen,
fénye világol már csak az éjben.
Jártam a mélység útját érted,
boldogan élj, most Isten véled!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.