és miféle taszítás vitt tőlem el?
A só, amelyet te szórtál ételembe,
hová lett, mondd? A kérdésre ki felel?
Mondd! Miféle égitest vagy, csillag-rokon,
hogy fényt vetettél barlangmély sötétbe,
fölhevítesz, izzak egymillió fokon,
majd taszítva repítesz jeges télbe?
Fordított távcsövön, írott betűk mögött,
ott fénylesz még fényévek távolából,
engem vak pályám jégsziklák közé lökött,
a lélek dermed, mert fényed nem ápol.
Én csak hullócsillag voltam egeden,
felvillanó, elparázsló tűzvonal,
de még sokáig forró volt a szerelem,
hogy becsapódtam, és elült a robaj.
Miféle égitestté váltál mára, mondd!
Fényed most miféle holdakra árad?
Felhőzi-e szemeid egét a gond,
Van-e, van-e Napod, amely nem sápad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.