Hogy kamaszként

Hogy kamaszként szerelmes lettem,
fájt szívem nagyon:
tudtam én, hogy nem segíthet
Ő a vágyaimon.

Hogy legényként udvaroltam,
a bánat messze szállt,
de csak közönyre találtam,
így újra rám talált.

Úgy hittem, hogy életemben
megnyugvást lelek,
hogyha többé már soha
szerelmes nem leszek,

de rájöttem, a szívemet
be nem csaphatom,
az igaz szerelem hiánya
fájdítja nagyon.