2014. október 3., péntek

A fal

Égig érő fal zárja a síkot, ameddig ellátok,
a tövében mindig kicsi a légnyomás.
Kövei illesztései látszanak, ha közel állok,
de távolabbról olyan, mint egy látomás.

Ha viharossá fokozódik, szinte megemel a szél;
folyton csak a fal felé fúj hátam mögül.
Télen szinte úgy metsz, akár a hideg, éles acél,
a nyári melegnek az ember előre örül.

De csak télen, mert mindig iszonyú a hőség,
ha a Nap augusztusban a falra süt.
A puszta kietlen, száraz. Nincsen termésbőség,
a táj átalakítása itt is visszaüt.

A fal másik oldalát még nem látta senki
élő ember, aki onnan valaha is visszajött.
De egyszer mindenkinek át kell majd menni,
ha az ajtó megnyílt a szorosan illesztett kövek között.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.