Nehéz évek következnek most a magyarságra:
önként hajtotta a fejét ismét szolgaságba.
Nincsen szüksége már többé régi szabadságra,
csak az elmét elbódító, hiú hazugságra.
Hiába zeng költőinek ajkáról az ének,
mégis másik útra tér rá, mint a szabad népek.
Narancssárgán izzanak a vihart jelző fények,
de Kompország hajóján csak kevesek félnek.
Kiírta a magyarságból magát minden senki,
akitől, mert semmije sincs, nem lehet elvenni.
Lábával szavaz, mert itthon nem lehet meglenni,
nincs más, mint ahogy' száz éve: világgá kell menni.
De én mégis itt maradok, nincsen hova mennem,
Erős még a kettő kezem, mindig lesz mit ennem.
Van egy-kettő jó gyerekem, eltartanak engem,
ha a hatalom nem enged immár hová lennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.