2014. október 22., szerda

Napozik a kedves

Rőt szalagként lobban a fény hajában.
Izgatottan már csakis arra vártam,
hogy ledobná végül a köntösét is
lágy kerevetre.

Szép szerelmem fürdik a napsugárban
délutánonként, amióta nyár van,
körbecsókolhatja a lenge szellő
angyali testét.

Hívtam én hogy jönne, ölelne engem:
hogyha én csókokkal előbb fizettem,
hát a hűvös szél ölelése kell most?
Itt vagyok én is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.