itt köröznek, dögre várnak.
Azt lesik, hogy a lelkemet
mikor adom a halálnak.
Minden hitem, mire vágytam,
bátorságom elvesztettem,
aminek megvetném hátam,
sem áll meg a fal mögöttem.
Fejem fölött sötét az ég,
lábam alatt mély a pokol,
veres tűzzel telve a lég,
és mindenért engem okol.
Pokol-madár. Az küldi rám,
vagy magamhoz hívom folyton?
Mindegy. Hiába a sirám.
Majd a varjúvérbe fojtom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.