off-line

Off-line

Elköltöztél, már jól vagytok, olvasom
(és ölelésedet érzem ismét vállamon),
(és melleid nyomását érzem ismét mellkasomon),
de most off-line vagy, hát nem sietek,
majd visszatérek, később, hogy válaszoljak neked.

Körülnéztem közben egy-két másik portálon,
van, ahol már kötelezettség, és szinte utálom,
de olyan megtisztelő, hogy számítanak még reám,
hát rendesen előveszem a legkomolyabbik pofám.

Most van bírálat alatt az egyik írásom.
Ha ez sem felel meg, lehet, magamat végleg elásom,
mert ha ennyi idő után se tudok semmi jót sem írni,
inkább megyek itt Budán egy kiskocsmába sírni.

Közben aztán kint jártam a konyhában is,
körülnéztem, és láttam, hogy olyan nagy baj nincs,
a hűtő szinte üres, de ez már megszokott.
Nem sok maradt abból, amit fiam tegnap hozott.

Visszajöttem, gépem közben megint lefagyott,
hát nem mondhatom, hogy nagyon szerencsés vagyok,
bár nyilván jobban megy a sorom, mint sok másnak.
De most arról írj majd, még van, amit kiásnak
a ház előtt, vagy már minden rendben van?
Ha nem tudom, hogy jól vagy, rosszul érzem magam.

Időnként jól esne, hogyha spontán is írnál nekem
(tudom, hogy csak net-barátság ez, és nem szerelem),
hiszen annyira azért benned érdekelve vagyok,
hogy el ne küld kurtán végleg, "oszt jó napot".

És most jól jönne ide egy modern fordulat talán,
amivel megidézhetném Petri szellemét, vagy Zalánt,
de ehhez sajnos nem elég az, amennyit olvasok
(nem, mintha egyébként tehetség bennem volna sok),
és most már néha az is mennyire ciki,
hogy róluk is annyit tudok nagyjából, mint a wiki,
és néha mégis valamiféle költőnek képzeltem magam.
Pedig ez a világ tőlem baromi messze van!

Olyan ambivalens érzésem van veled kapcsolatban;
én azt hiszem, valahol a fejlődésben elakadtam,
nap-mint-nap, éjről-éjre a billentyűzetet verem,
hogy megint elment az év, szinte észre sem veszem.

Tudod, nem a te nevedet használom jelszavaknak;
régi szerelem volt, azok a billentyűk már beragadtak.
Elárulom, van egy nagyon titkos női névsorom,
ha elmém nagyon zavaros, ezen néha végigoson.
A legelső nevek már nem is emlékezhetnek rám.
Úgy gondolom, sokkal hosszabb sem lesz már ezután.

Igen. Még mindig a tiéd szerepel a sor alján.