Vagont kirakni mentem a Vágány utcába,
egy évtizede lehetett talán,
mert nem tellett otthon már vacsorára.
Köztisztviselő voltam. Az ám!
De a vasútállomáson elmélázva
mondta az állomásfelügyelő:
nincs árukirakás. És ami van,
ahhoz sem kell élő munkaerő.
Talán halottnak kellene lennem,
gondolkodtam el ott,
és a komor gondolatra bennem
valami megszakadhatott.
Az ember azóta folyton néz:
hiába hallja azt mindenütt,
hogy kevés a dolgos kéz:
munka sokaknak máig sem került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.